A vége felé jártunk a vacsorának, én pedig kezdtem teljesen
feloldódni, és egy kis időre el bírtam terelni gondolataimat Alexanderről.
Igaz, ahogy odaértünk az étterembe, azonnal tárcsáztam Mayat, aki
megnyugtatott, hogy kisfiam éppen most fürdött és készül a lefekvéshez. Egy
hatalmas fagyikehely közepén tartottam, mikor a gyerektéma után a munkára
terelődött a beszélgetés.
- Akkor maradsz a csapatban? - érdeklődtem Zlatantól
- Igen, és amilyen gyorsan csak lehet, visszatérek - szólt
elszánt hangon
- Mikor akarod bejelenteni?
- Az még ráér pár napig, de arra gondoltam, hogy a
sajtófotókat te csinálhatnád!
- Én? - csodálkoztam, hiszen meglepett ezzel az ajánlattal
- Azt hittem, azt valami United-es sportfotós fogja elkészíteni.
- Te is az vagy, nem? Majd mondom, hogy téged szeretnélek,
és ennyi.
- Köszönöm, de nem akarok belekavarni a csapat dolgaiba,
és...
- Lili, ez neked is jó lenne! Az emberek jobban
megismernének, én pedig szeretnék veled dolgozni.
- Igen, persze, hogy jó, de ha nem adnak zöld utat, nem
vállalom el. - válaszoltam kemény hangon, és ekkor eszembe jutott valami. - Nem
is kérdeztem még, hogy mi van a Zlatan legends-el?
- Eddig egész pozitívak a visszajelzések, és úgy tűnik, az
emberek szeretik az ilyen játékokat. A telefon pedig mindig a kezükben van, és
bárhol tudnak rá csatlakozni.
- Ennek örülök. - fogtam meg kezét - Ezért mondtam, hogy a
pályán kívül is megtalálod már a helyed. Annyi mindenbe belefogsz és mindegyik
üzleted sikeresnek bizonyul. Nem kéne túlhajtani magad, és feszegetni a
határokat.
- Kicsim, meg akarom mutatni, hogy mire vagyok képes! De ne
félts, ha úgy érzem, baj van, leállok. Ezt megígérem! Akkor elvállalod a fotózást?
- Ha a csapat belemegy, akkor igen. Jó lesz újra veled
dolgozni. Csak viselkedj rendesen, hagyd, hogy végezzem a munkámat.
- Ígérem, jófiú leszek. - mosolygott, és elújságolta még,
hogy tervben van egy olyan edzőközpont, ahol hátrányos helyzetű gyerekek
kezdhetik építgetni a sportkarrierjüket. Öröm volt számomra hallgatni terveit,
és bíztam benne, hogy megvalósul minden, amit elképzelt. A vacsora után
fizettük, majd hazafelé vettük az irányt.
- Köszönöm, hogy elrángattál otthonról. - szóltam a kocsiban,
és megfogtam a váltón pihentetett kezét.
- Biztos voltam benne, hogy jót fog tenni, és még nincs
vége az estének. - szólt és hangja nagyon titokzatosan csengett.
- Mire készülsz még?
- Meglátod, és remélem tetszeni fog. Egyedül csak azt
kérem, hogy bízz bennem, és adj szabad utat.
- Jó, majd meglátom, viszont annyit engedj meg, hogy ha
hazaértünk benézzek Alexra.
- Erre nem kell engedélyt kérni kicsim, sőt. Még én is
benézek hozzá, viszont láthatod, hogy eddig sem kellett aggódnunk. Maya nagyon
jó dada, és jól vezeti a háztartást is.
- Már én is látom, hogy anyámék terve nagyon jól bevált, de
azért több órára nem tudnám nélkülözni őt.
- Ezt nem is kértem, csak már hiányzott ez a jó hangulatú
beszélgetés, mikor nem pelenkákon és etetésen töröd az agyad. Azt szeretném, ha
minden héten beiktatnánk egy estét, mikor csak egymásra koncentrálunk.
- Benne vagyok. - mosolyogtam, ahogy behajtottunk a házhoz.
- Csak nem elhanyagolva érzed magad?
- Egy kicsit. - Szólt és ez nagyon jól esett hallanom. - De
ne érts félre, imádom a fiamat, de rád is szükségem van, úgy, mint nő.
- Imádlak - bújtam közelebb hozzá, és forrón megcsókoltam.
Kezeim inge alól kilátszó mellkasára tévedtek és a további gombokat keresték,
de Zlatan megállította a mozdulatom.
- Még ne! Majd bent.
- Rendben, akkor én most felmegyek, és meglesem Alexot.
- Siess! - Adtam egy puszit neki, és gyorsan felszaladtam
kisfiam szobája felé, és közben Zlatanon járt az eszem. Boldog voltam, hogy még
mindig ugyanúgy szeret, mint a szülésem előtt. Én is vágytam már rá, hiszen ma
is hihetetlenül vonzó volt. Imádom, mikor a haját így hordja, és a ruháját is
nagyon ügyesen válogatta össze. Óvatosan osontam a gyerekszoba felé, ahonnan
halk beszélgetés hallatszott ki, és mikor benéztem az ajtón Mayat láttam, ahogy
az asztalnál ül. Előtte a laptopja és egy rövid hajú lánnyal társalgott. Már
majdnem szólni akartam neki, mikor a lány rólam kérdezte, engem pedig roppantul
érdekelt mit gondol.
- Lili nagyon jófej, és kedves. Őszintén megmondva nem
ilyennek képzeltem el a képek alapján. De teljesen pozitív csalódás.
- Tényleg? Nem viselkedik úgy, mint egy plázamaca?
- Nem, hidd el. Sőt, utál vásárolni. Neki a fotózás az
élete.
- Hiszen azzal keresi a pénzt. - mondta a képernyőn lévő
lány.
- Igen, de látszik rajta, hogy ő tényleg szereti. Nem
csak a pénz miatt csinálja.
- Maya, ha az én pasim is ennyit keresne, nyilván nem
érdekelne a pénz.
- Ugyan Kiki, miket beszélsz? - szólt Maya kicsit
felháborodott hangon - Lili nem a pénz miatt van Zlatannal.
- Igaz is, ő milyen?
- Zlatan? - Kérdezett vissza, és hangja sokkal lágyabban
csengett, mikor szerelmemről beszélt. - Nagyon kedves, rendes, és... ajj Kiki,
nagyon jó pasi.
- Jó ég, Maya, le ne olvadj a székről! - nevetett fel
a lány.
- Halkabban, még felébred Alexander és kikapok! -
Teremtette le barátnőjét, majd felállt és megnézte kisfiamat, én pedig a fal
mellé húzódtam.
- Miért nem hajtasz rá?
- Mégis mit képzelsz rólam? Sosem csinálnék ilyet. Ők
annyira jók együtt, és ezt sosem tenném tönkre. Meg persze az is igaz, hogy
Zlatannak sem egy ilyen dundi, szemüveges lány kéne, mint én.
- Ez nem biztos. Beckham is a dadával lépett félre.
- Az a dada biztos valami szőke, nagy mellű szupermodell
volt.
- Általánosítasz.
- Nem, Kiki, nem csinálnék ilyet. nyilván bejön, mert
tényleg annyira, de annyira, édes, de ő Lilit szereti. Tegnap is, mikor
hazajött, annyira izgatott volt a mai este miatt. Látszott rajta, hogy örömöt
akar okozni neki. Képzeld, még egy pasit is felbérelt, aki gyertyákkal
körberakta a lenti fürdőszobát. Szóval nem csak jóképű, de még romantikus is. -
hallottam és ez igazán meglepett.
- Ezt nem gondoltam volna róla.
- Pedig ő tényleg ilyen, és mikor belementem abba, hogy ma
itt alszom, és vigyázok Alexra olyan hálás volt. Képzeld, átölelt.
- Te pedig belefolytál a karjaiba.
- Idióta vagy, Kiki. Már sokkal jobban tudom palástolni az
érzelmeimet.
- Na persze! Pont olyannak ismerlek, aki nem jön zavarba
tőle. Láttad már ruha nélkül?
- Nem, és nem is akarom....
- Perszeeeeeee...
- Annyira hülye vagy!
- De megfordult már a fejedben?
- Talán, de nincs hozzá jogom. Ő Lilié, és ennyi. Én csak
alkalmazott vagyok, és nem akarom, hogy kirúgjanak.
- Én tuti rányitottam volna már "véletlenül",
mikor tusol.
- Sosem tennék ilyet, érted? SOHA! Bár képzeld, mikor az
első beszélgetésen voltam a házban, Zlatan lejött egy szál bokszerben.
- NE MÁR??
- De! Képzelheted, majdnem kiejtettem a poharat a kezemből.
Nagyon jól tartja magát.
- Milyenek a tetkói?
- Csodálatosak.
- Azért anyádék jól összehozták neked ezt a melót. Nekem
nem akarnak valami ilyet? Mondjuk Christiano Ronaldonál?
- Kérdezd meg tőle! - vágta rá a lány. - Lehet, lassan
elköszönök, mert nem akarom, hogy meglássák, hogy itt hangoskodok a gyerek
mellett.
- Nem is hangoskodsz, csak beszélgetünk.
- Igen, tudom, de akkor is. Nem szeretném, ha Lili csalódna
bennem.
- Vagy Zlatan!
- Fejezd be!
- A kisgyerek milyen?
- Egy kis tündér. Nagyon nyugodt és jókedvű baba. Sokat
eszik, és szereti nézni a játékokat. Emelgeti a fejecskéjét, és annyira édes
mikor mosolyog. Tiszta apja, és nem tudom, még milyen lesz az eredeti szemszíne, de talán olyan zöldesnek tűnik.
- Lilinek zöldek a szemei nem?
- De igen. Viszont most lerakom, mert...- Kezdte, és úgy
gondoltam ideje, hogy belépjek a szobába.
- Szia Maya. - Köszöntem, ő pedig azonnal magyarázkodni
kezdett.
- Szia Lili, én csak...
- Szia, Lili vagyok. - köszöntem a kamerába a lánynak.
- Ő a barátnőm Kiki, vagyis Klaudia. - mutatta be a
képernyőn lévő személyt.
- Szia Lili, már sokat hallottam rólad.
- Mi csak beszélgettünk, de nem volt hangos, és..
- Maya, nyugi már! Felőlem beszélgethetsz bárkivel. Én csak
Alexandert jöttem megnézni. Folytassátok csak. - mosolyogtam rá, és a kiságy
felé indultam, ahol kisfiam édesen szuszogott. Egy ideig néztem őt, és
kérdéseket tettem fel a lánynak.
- Mikor evett utoljára?
- Nem régen.
- Elég volt az üvegbe való tej? Mert igazság szerint most
is tudnék produkálni.
- Elég, de ahogy gondolod.
- Rendben, akkor lemegyek a mellszívóért és mindjárt jövök.
- mondtam és lesiettem a konyhába. Gyorsan leszívtam a tejet, majd az üveget
Mayanak adtam, aki már elköszönt barátnőjétől és csak rám figyelt.
- Lili, nem jössz? - lépett be Zlatan is a szobába.
- De, csak még elintéztem pár dolgot. - Fordultam felé.
- Jól viselkedett Alexander? - érdeklődött Zlatan, és ő is
a kiságyhoz lépett.
- Igen, egy hangja nem volt.
- Akkor, ha bármi baj van, szólj nyugodtan, és...
- Nem lesz baj Lili. Vigyázok rá. - ígérte Maya, mi pedig
Zlatannal kézen fogva kiléptünk a szobából.
- Már azt hittem nem akarsz jönni. - Szólt szerelmem, mikor
a hálóba voltunk.
- De, csak még volt egy kis dolgom. Mit tervezel még?
- Meglátod, de most szeretném, ha csak rám figyelnél. - lépett
a hátam mögé, és a ruhám cipzárjához ért.
- Várj! Nem akarom, hogy ilyen nagy fényben láss! - szóltam
zavartan.
- Miért?
- Nem lehetne felkapcsolni a kislámpát?
- Lili, ne butáskodj már.
- Kérlek Zlatan! - néztem rá esdeklően, mire engedett
nekem.
- Olyan gyönyörű vagy. – suttogta, és miután felkapcsolta a
hangulatlámpát, a hátam mögé lépett. Éreztem forró leheletét meztelen hátamon
és gyengéd érintését, ahogy a ruhám cipzárjához ér, ajkai pedig a nyakamat érintették.
- Egész este erre a percre vártam.
- Mi lesz a fürdőzéssel? - léptem előrébb.
- Talán ruhában akarsz fürdeni?
- Nem...de...
- Akkor hadd segítsek levetkőzni!
- Zlatan, inkább én. - szóltam, de éreztem, hogy a karjaiban
minden erőm elhagy. A ruhám a földre hullott, én pedig csak egy csipkés
fehérneműben álltam előtte. Zavartan takartam kezeimmel a hasamat, de ő
gyengéden elvette őket onnan, és vággyal teli tekintettel nézett rám.
- Még mindig gyönyörű vagy - szólt, és ekkor én léptem
közel hozzá, majd szinte letéptem róla kockás ingét. Hevesen estünk egymásnak
és éreztem, hogy nagyon nehéz lesz leállnom.
- Kicsim, előbb menjünk le.
- Inkább maradjunk fent!
- Lili, haladjunk lassabban! - fogta arcom kezei közé - Nem
akarom elsietni a dolgokat, és nem akarom, hogy megbánd a hevességemet.
- Nem bánok meg semmit. - néztem mogyoró szemeibe, és újra
közelebb léptem egy forró csókra. - Imádlak Zlatan, és senki más nem tud
ennyire felizgatni, mint te. Soha nem kell más.
- Nekem se! - Szólt és egyre lentebb csókolt, én pedig úgy
éreztem, azonnal elégek. Annyira régen éreztem már ezt a vágyat, és annyira
vele akartam lenni, de újra leállított és az ajtó felé indult.
- Hova mész?
- Gyere velem. Van egy kis meglepetésem - mondta izgatott
hangon, én pedig követtem őt a lenti fürdő felé. Ahogy beléptem, a szavam is
elállt a látványtól. A hatalmas kád körül sok-sok gyertya volt körberakva,
melyek fénye remek hangulatvilágítást nyújtott.
- Remélem, tetszik - lépett mögém. - Csak neked csináltam,
és..
- Ez csodálatos. - borultam a nyakába. - Ezt nem gondoltam
volna, Zlatan, de köszönöm.
- Előbb úgy gondoltam, hogy vennénk egy frissítő zuhanyt,
majd elmerülhetnénk a forró habokba.
- Benne vagyok. - szóltam, és miután a maradék ruha is
lekerült rólunk, beálltunk a tus alá és hosszú percekig kényeztettük egymást.
Fantasztikus volt újra éreznem a csókjait, az érintéseit, és látni szemeiben
azt a vágyat, ami engem is feltüzelt. Erős karjai közé vett, majd hirtelen a
falnak nyomott. Nyelvünk vad táncot járt, az agyam pedig teljesen kikapcsolt.
Beletúrtam hosszú, vizes hajába és engedtem, hogy tenyere a mellemre
vándoroljon. Azonban mikor kezem lejjebb siklott, hirtelen elzárta a vizet és
rám nézett.
- Most pedig irány a forró fürdő, amibe illóolajokat
raktam.
- Mondd, honnan tudsz te ilyeneket? - érdeklődtem, ahogy a
gyertyákat kikerülve a habokba süllyedtem, szerelmem pedig mögém foglalt
helyet.
- Csak kicsit olvasgattam.
- Nagyon jól tetted. Ez igazán csodálatos.
- Mindent megtennék érted - húzott közel magához, és a
nyakamba csókolt. - Olyan csinos voltál a vacsoránál.
- Te is nagyon jóképű vagy. Szerencsés vagyok veled Zlatan.
- Ugyan, Lili.
- De tényleg. - Néztem fel rá, és ekkor egyre jobban
szorított magához, én pedig semmi mást nem akartam, csak hogy magamban érezzem
őt, ám Zlatannak teljesen más tervei voltak. Kinyúlt a szekrényke felé, majd
egy tubust vett elő, amiben enyhe vaníliás illatú tusfürdő volt. A tenyerébe
nyomta, majd gyengéden a nyakamat és a vállamat kezdte masszírozni.
- Jól csinálom?
- Igen - szóltam csukott szemmel. - Folytathatnád máshol
is.
- Ahol csak akarod. - suttogta, én pedig szembe fordultam
vele, és vágyakozva mogyoró szemeibe néztem. Ezután hátravetettem a fejem, hogy
mellkasom jobban kiemelkedjen a vízből. Láttam rajta, hogy nagyon tartja magát,
én pedig kihasználva gyengeségét levezettem kezemet, és megálltam a
melleimnél. - Mondjuk itt?
- Rendben - nyelt egy nagyot, és megérintette kebleimet,
ezután lágyan masszírozni kezdte őket. Mivel nagyon érzékenyek voltak, minden
érintést erősebbnek éreztem. Mikor kicsit alábbhagyott a masszázs úgy gondoltam,
én jövök soron, így kivettem a tubust a kezéből, és ezután én kezdtem a
kényeztetést. Előbb hátát vettem birtokba, később pedig izmos mellkasát,
miközben végig vágytól teli tekintetébe néztem. Légzése egyre gyorsabb lett
ahogy kezem egyre lentebb haladt a vízben. Már majdnem odaértem kemény
férfiasságához, mikor elkapta a kezem és újra leállított.
- Ne Lili!
- Miért Zlatan? Nem akarod? - lihegtem, és egyre nehezebb
volt visszafognom magam. - Miért állítasz le mindig?
- Nem így akarom. Nem itt kicsim. - csókolt meg, és
kilépett a kádból.
- Miért mész ki? - néztem rá csalódottan. - Nem volt
jó?
- Dehogynem. Csodálatos volt, ahogy te is, de van még egy
dolog, mielőtt egymásnak esnénk.
- Még egy? - kérdeztem, és én is kiléptem a kádból. Zlatan
rám terített egy puha törölközőt és a szemembe nézett.
- Szeretlek Lili, és azt szeretném, ha nem sietnénk, hanem
szépen fokozatosan haladnánk. Semmi fájdalom, csak élvezet.
- Rendben van. Te fújd el a gyertyákat, én pedig
bemegyek a szobába. - A folyosón végig füleltem, de Alex szobájából nem
hallottam hangokat, így nyugodt szívvel léptem be a hálóba. Felkapcsoltam a
hangulatvilágítást, és bekapcsoltam a rádiót, amiből Beyonce Partition című
száma szólt.
- Itt is vagyok. - szólt, és ahogy meglátott a szava is
bent akadt. - Basszus, de dögös vagy.
- Tényleg tetszem? - vetettem rá szemeimet, és a zene
ütemére mozgatni kezdtem a csípőm, és fenekemet az ágyékához nyomtam, ahol
megéreztem kemény férfiasságát.
- De még mennyire. - suttogta, majd a háta mögül egy rózsát
vett elő. – Ez a tiéd.
- Nagyon szép, köszönöm. – szóltam mire váratlanul
felkapott és az ágyra zuhantunk. - Annyira kívánlak, és csak erre a pillanatra
vártam. Ez járt egész nap az eszemben.
- Zlatan - sóhajtottam a nevét, és élveztem, hogy letépi
rólam a ruhát. - Szeretlek.
- Semmit nem akarok, csak szeretkezni veled egész éjszaka.
- lihegte, ahogy karjaimat a fejem fölé rakta. - Engedd el magad és élvezd,
amit csinálok. Bízz bennem, de bármi van, szólj.
- Rendben - bólintottam, és szinte extázisba estem, ahogy a
virággal végigsimította testemet. Ám mikor Zlatan belém hatolt, nem a gyönyörtől,
hanem a hatalmas fájdalomtól sikítottam fel. Úgy éreztem, mintha ezer tőrt
nyomtak volna fel bennem, és ez az érzés csak fokozódott, ahogy szerelmem egyre
hevesebben mozgott bennem. Szemem megtelt könnyel, és nem tudtam, mit kellene
tennem.
- Kérlek, lassíts! - suttogtam fülébe, de focistámat
teljesen elvakította a gyönyör, így ha hallotta is szavaimat, nem foglalkozott
vele. - Nagyon szépen kérlek Zlatan! Ez nagyon fáj!
- Lili ne mondd ezt.... csak élvezd - csókolt meg, de hiába
próbáltam arra gondolni milyen tökéletes teste van, nem tudtam visszarángatni
magam a mámorba. Egyszerűen nem értettem, hogy tud az eddigi hatalmas vágyam
ilyen gyorsan lelohadni. Mi történik velem?
- Zlatan, nagyon kérlek, állj le! - Esdekeltem, és egyre
erősebben próbáltam eltolni magamtól, de ő továbbra is csak mozgott bennem,
egyre gyorsabban, és gyorsabban. Úgy gondoltam, mivel semmit nem tehetek,
kivárom a végét, amire hamarosan sor került. Zlatan légzése egyre gyorsabb
lett, majd teste megfeszült és elernyedve omlott rám.
- Istenem, Lili, ez egyszerűen fantasztikus volt! Tudnád,
mennyire hiányoztál már. - csókolt meg, ezután rám emelte szemeit, és meglepődött,
ahogy könnyben úszó arcomat látta. - Valami baj van?
- Nem, csak...
- Lili mi történt? - ült fel riadtan. - Mi a baj?
- Semmi Zlatan, nekem is fantasztikus volt, csak.....
- Ugye nem okoztam fájdalmat?
- Én.. - sütöttem le tekintetemet, és tudtam, nem bánthatom
meg. - Csodálatos volt, de ha megengeded, kimennék a mosdóba. - szóltam és a
fájdalomtól lassan az fürdő felé vettem az irányt. Ahogy becsukódott az ajtó,
már nem tudtam tartani magam, és a földre görnyedtem. Lábaimat felhúztam és
nagy zokogásban törtem ki, miközben agyamban ezer dolog cikázott. Miért történt
ez, mikor minden annyira tökéletesnek indult? Miért nem tudtam élvezni az
együttlétünket úgy, mint a terhességem előtt? Ez már mindig így lesz? Pedig
annyira akartam én is, és mégsem ment. Gondolataimból az ajtón belépő Maya
rántott vissza, aki ugyanolyan riadt tekintettel nézett rám, mint Zlatan.
- Lili, jól vagy? - sietett oda mellém és leguggolt hozzám.
- Mi a baj?
- Semmi, én csak... - kezdtem, de ekkor újra kitört belőlem
a zokogást. - Mi lesz így a kapcsolatunkkal, ha nem tudom megadni azt, amire
vágyik?
- Lili, ez csak egy állapot, amin hamarosan túl lesztek. A
szülés után biztos nem lehet könnyű, de légy türelmes, és minden megoldódik.
Bízz bennem.
- Nem akarok csalódást okozni Zlatannak! - töröltem meg
szemem.
- Ne beszélj butaságokat. Inkább kelj fel, és próbálj meg
pihenni! - segített fel a földről.
- Mi van Alexanderrel?
- Most tettem tisztába és újra alszik. Nyugodj meg, jó
kezekben van.
- Köszönöm Maya - öleltem át, és hihetetlenül hálás voltam
neki. - Mindent köszönök.
- Semmit nem kell köszönnöd. Örömmel csinálok mindent. Gyere,
mosd meg az arcod, és bújj vissza Zlatan mellé. – unszolt, és miután elvégeztem
a dolgaimat, beosontam szerelmem mellé, aki már az igazak álmát aludta. A
kintről beszűrődő hold bevilágított a szobába, így könnyebben a helyemre
találtam. Magamra húztam a takarót, és próbáltam nem a hasamban lévő fájdalomra
koncentrálni. Mikor már majdnem álomba zuhantam, Zlatan erős karjával átölelt
és csendesen motyogni kezdett.
- Szeretlek, Lili, és nem akartalak bántani. Bocsáss meg.
- Nem bántottál, nincsen semmi baj! - fordultam felé.
- Soha nem okoznék neked fájdalmat! Ne haragudj, hogy egy
bunkó vagyok.
- Ne mondj ilyet, nincs baj. - nyugtatgattam, de nem
tudtam, hogy elért-e füléhez az utolsó mondatom, mert újra lassú szuszogását
hallottam, én pedig csendben álomba sírtam magam, és csak reménykedtem, hogy
tényleg minden helyre jön. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése