A
polgári esküvő után Evelina megkért, hogy fotózkodjunk egy kicsit a vendégekkel
is, majd pár pincér tálcán hozta ki a pezsgős poharakat, és a behűtött pezsgőt,
mi pedig kivártuk a sort, amíg mindenki átadta gratulációját és jókívánságait
nekünk. Mikor lement a vendégsereg, Evelina megkért mindenkit, hogy foglalják
el helyüket, amiket a vendégek gyorsan megtaláltak, hála az ügyesen kirakott
névtábláknak és rendezett asztaloknak, amiket úgyszintén Evelina és csapata
állított össze. A körasztaloknál hat személy foglalhatott helyet, baráti,
családi társaságok ültek együtt. Mi természetesen a fő asztalnál ültünk. Zlatan
és az én oldalamon a tanújaink, ezután tanúink párjai és a szülők foglaltak
helyet. Miután a vendégsereg és mi is leültünk Zlatan megkocogtatta a poharat,
majd felállt és megköszörülte torkát.
-
Sziasztok! - kezdte és úgy tűnt mintha ideges lenne. - Szeretnék egy pár szót
mondani, mielőtt belefogunk a vacsorába. Először is köszönöm, hogy eljöttetek,
hogy ezen a fontos napon velünk ünnepeljetek, remélem, jól érzitek magatokat.
Csakúgy, mint én, aki nem is lehetne ma boldogabb, hiszen annyi év után végre
nőül vehettem azt, aki a világot jelenti számomra. Tudjátok sokat törtem a
fejem, hogy ha itt leszek, vajon milyen érzések lesznek bennem, de úgy
gondolom, nem kell előletek eltitkolnom semmit. Főleg nem a boldogságomat és a
büszkeségemet. Ti is tudjátok, hogy mennyi mindent elértem már életemben, de
folyamatosan arra törekedem, hogy mindig minden területen a legjobb legyek. De
ehhez kellett, hogy egy olyan ember álljon mellettem, mint Lilien, akire már
nem csak úgy gondolok, mint a társam, és legfőbb támogatóm, hanem a fiam
édesanyja is. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csodálatos nő támogat.
Szeretnék, most köszönetet mondani azért, hogy velem van és megígérem, mindig
kiállok a kapcsolatunkért, és érte. Szeretlek Lili, és ez sosem lesz másképp. -
Emelte fel poharát és amikor rám nézett szemeiből hatalmas szeretetet olvastam
ki. Zlatan megfogta a kezem, felsegített, majd átöleltem és forrón megcsókoltam
miközben mindenki éljenezett. A hosszúra nyúlt csók után érkeztek az ételek,
amit Evelina úgy válogatott ki, hogy mindenki megtalálja a számára
legfinomabb falatokat. Előételnek egy kis Caprese salátát szolgáltak, fel, ami
egyszerre volt könnyű, de kiválóan megalapozta a vacsorát, a maga
egyszerűségével, és finomságával. De aki ismerkedni szeretett volna a
magyaros ízekkel, megkóstolhatta a gulyáslevest is. Ennek nagyon örültem,
hiszen visszahozta egy kicsit a gyerekkoromat, és azt a hangulatot, amikor a
mamámnál voltunk, ő pedig a világ legfinomabb gulyáslevesét készítette nekem és
húgomnak. Egyszerűen imádtam és boldog voltam, hogy a helyi szakácsok szinte tökéletesen
megfőzték kedvenc levesemet.
-
Milyenek a hazai ízek? - suttogta szerelmem, miközben elvesztem az ízekben.
-
Egész finom, sőt. Visszahozza a gyerekkoromat - mosolyogtam rá, majd
végigpásztáztam tekintetemet a társaságon. - Úgy látom, sokaknak ízlik.
-
Remek választás volt.
-
Tudom. Jó ötlet volt Evelinától. Még nem is köszöntem meg, amiket a vacsora
elején mondtál. Annyira szép volt és megható.
-
Komolyan gondoltam minden egyes szót - fogta meg kezem - nehéz az érzelmeimről
beszélni, de melletted sokkal könnyebben jönnek a szavak. Valahogy kihozod
belőlem a romantikus énemet.
-
Imádom ezt az oldaladat Zlatan - adtam az arcára egy puszit, amiből egy gyors
csók lett. A levesek után következtek a fő ételek, ahol több szempontot is
figyelembe vettünk. Mivel a vendégek szokásaihoz akartunk igazodni, így
egyaránt készültek vegetáriánus, halas, és húsos ételek is, amiket a leves vagy
a saláta közben mindenki kedvére kiválaszthatott a menükártyákról. A pincérek
ezeket aztán gyorsan összekapkodták, így senkinél sem volt keveredés. A
vegetáriánus ételt töltött paprikával, rizottóval kuszkusz töltelékkel, vajas
újburgonyával, és zöldségekkel tálalták. A halasnál a lazac, pesto-morzsával,
béarnaise mártással, újburgonyával és saláta levelekkel. De számomra a húsos
étel volt a kedvenc, amelynél szintén több volt a választék. Az egyik egy
különleges sussexi bárány volt, amit vörösborral, új burgonyával és szezonális
zöldségekkel készítettek el. A csirke pedig fehérborszósszal, újburgonyával és
szintén szezonális zöldségekkel készült. A fő asztalnál mindenki a húsok
mellett tette le voksát, de amíg én a bárányt részesítettem előnyben a
mellettem ülők mást fogyasztott. Zlatan halat, Stephan pedig csirkét. A vacsora
alatt végig lágy, csendesebb zene szólt, a világítás pedig hangulatos fényekkel
világította meg a termet.
-
Remélem mindenki jót választott - néztem kettejükre, mire mindkét fiú teli
szájjal bólogatott. A vacsora további részében, hol Zlatannal, hol Stephannal
társalogtam, és folyamatosan szemmel tartottam a társaságot. Úgy láttam
mindenki jól érzi magát. A vacsora végeztével jóllakottan vártam a süteményt,
mikor Stephan megkocogtatta a poharat, és megköszörülte a torkát.
-
Most, hogy a vacsora végéhez értünk, szeretnék én is pár szót mondani - kezdte
én pedig kíváncsian néztem fel rá. Nem számítottam arra, hogy beszélni fog. -
Ezzel a két emberrel, aki most mellettem ül már több éve ismerjük egymást.
Zlatannal a foci hozott össze minket, Lilivel pedig egy szerencsés baleset,
amit én okoztam. Az események pörögtek, de a barátságunk nem változott, sőt úgy
érzem csak erősödött, amire én nagyon büszke vagyok. Elvégre nem mindenki
mondhatja el magáról, hogy Zlatan Ibrahimovic egyik legjobb barátja -
mosolyodott el mire a teremben enyhe nevetés tört ki. - Úgy gondolom,
szerencsés vagyok azért is, hogy ez a két ember kapcsolatát a kezdetektől
követni tudtam és igyekeztem mindig mellettük állni, még akkor is ha éppen nem
úgy jött ki számukra a lépés. Őszintén szólva egy hatalmas hurrát mondtam,
mikor Lili felhívott, és megívott az esküvőjükre. Akkor az jutott eszembe,
végre észhez tértek és rájöttek, ők együtt tökéletesek, nekik örökké együtt
kell lenni. Remélem még nagyon sok évig boldogok lesznek együtt és békességben
nevelik fel csodálatos kisfiúkat. Gratulálok nektek, lehet túl érzelgős most amit mondok, de
nagyon fontosak vagytok a számomra. Szeretném ha több romantikus pillanat jutna
nektek az esküvő után is, ezért úgy gondoltam, a nászutat töltsétek a sajtótól
eldugottabb szigeten. Mauritiuson - mondta és egy borítékot adott át, mi pedig
szinte szóhoz sem jutottunk a meglepetéstől.
-
Köszönjük Stephan - állt fel Zlatan és megölelte, majd én is hasonlóan tettem.
A sütemények után a többiek is átadták ajándékukat, mi pedig egyik ámulatból a
másikba estünk. Szinte nem is gondoltuk, hogy ennyi mindent kapunk, ami
leginkább a babaholmik köré épült. Családtagjainktól viszont további értékes
ajándékkal gazdagodtunk. Szüleimtől egy csodálatos házat kaptunk,
Magyarországon a Balaton körül. Mikor ezt bejelentettük, Zlatan ígéretet tett,
hogy hamarosan birtokba vesszük, és berendezzük majd. Persze hihetetlennek
gondoltam, de mivel megígérte reménykedtem benne, hogy annyi év után tényleg
hazamegyek, és végigvezethetem majd országom legszebb helyein. Kittitől egy gyönyörű
herendi porcelán készletet kaptunk, amibe belegravírozták az esküvőnk dátumát
és mindkettőnk nevét. Az enyém már úgy ahogy felvettem: Lilien Ibrahimovic.
Helénától, Manueltől és Jurkától egy különleges fotókiállításra kaptunk
meghívókat amit New Yorkba tekinthettünk meg. Személy szerint ennek az
ajándéknak örültem a legjobban, hiszen olyan művész a képeit láthatom élőben
akit hatalmas szakembernek tekintek. Sally Mann egy példakép számomra, csakúgy,
mint a munkássága is. Az ajándékozás után Evelina jelzett a dj-nek, ezután
felénk fordult és megkért járjuk el az első táncunkat, immáron házaspárként.
Először egy lassú dallamú zene szólt, mi pedig elvesztünk egymás tekintetében.
Élveztem ahogy Zlatan a csípőmre rakja kezét és határozott mozdulatokkal vezetni
kezd, én pedig átadhattam neki magam. Pár perc után a zene ütemesebb lett, egyre
többen követték példánkat, így már alig volt hely a parketten. Többen lekértek
mindkettőnket, ami nagyon tetszett, hiszen közben elcseveghettem a többi
vendéggel is, de Zlatant egy percre sem tévesztettem szem előtt. A lakodalom
közben azonban kisfiamról sem feledkeztem meg, aki miután megetettem, édesen
elnézelődött a hordozójában, de mikor elálmosodott Maya vitte lefektetni. Hálás
voltam a lánynak a sok segítségért és azért, hogy így ellátja Alexandert.
-
Jól érzed magad? - kérdezte Zlatan mikor újra egymás mellé keveredtünk.
-
Igen, minden fantasztikus, én pedig csodálatosan érzem magam. Evelina tökéletes
munkát végzett a dekoráció, és az ételek tekintetében is. Örülök, hogy őt
kértük fel.
-
Én is - mosolygott rám, ahogy gyengéden megsimogatta arcom. - Szinte
hihetetlen, hogy ilyen gyorsan lerendezte az egészet.
-
Ez nekem is hihetetlen, de mégis sikerült, most pedig várom, hogy mit hoz még
az este.
-
Gondolod lesznek még meglepetések?
-
A húgom eléggé titokzatosan susmogott a fiúkkal, szóval biztos vagyok benne -
húzott közelebb és újra megcsókolt. A tánc után a tortáé volt a főszerep ami
szintén piros és fehér színekben pompázott, rózsákkal. Négy emeletes csoda volt, négyféle ízzel.
Közösen vágtuk fel, majd az első falatot egymásnak adtuk. Az édesség nem csak
küllemre, de ízre is isteni volt és örültem, hogy mindenki hasonló véleménnyel
van. Az nyalánkság után újra táncba kezdtünk és mikor a dj szünetet tartott
újra Evelina vette magához a szót.
-
Kedves lányok! - állt a terem közepére, hogy mindenki jól láthassa. - Az ifjú
pár jóvoltából szeretném megköszönni a sok ajándékot, meglepetést. Viszont most
a hajadon lányokhoz fordulok. Kérlek, álljatok ide közel egy kupacba, hogy
megnézzük ki lesz az aki követi Lilit és hamarosan bekötik a fejét. - Invitálta
a lányokat, akik úgy tettek, ahogy tanácsolta. Én pedig egy székre álltam és
hátra hajítottam a dobócsokrom amit legnagyobb örömömre húgom kapott el. A
széken állva ujjongtam, ezután gyorsan leszálltam és szorosan átöleltem őt.
Kitti a feje fölé emelte a csokrát és széles mosolyt küldött Stephan felé, akin
úgy láttam szintén örül a dolognak. A nagy csendben aztán Paul Pogba
elkiáltotta magát.
-
Hé Zlatan, te miért nem dobod el Lili harisnya kötőjét?? - Erre aztán mindenki
hangosan felnevetett, de a focista tovább folytatta, amibe már mindenki
beszállt és már csak az ütemesen szóló: A HARISNYA KÖTŐT IS kántálás
hallatszott. Tanácstalanul néztem Zlatanra és Evelinára is, akik ugyanolyan
fejet vágtak mint én. Mivel a fiúk továbbra sem tágítottak Zlatan engedett az
erőszaknak így valahonnan egy széket kerítettek amire leültettek, szerelmem
pedig elém térdelt. Ahogy lágyan megérintette lábam tekintete azonnal tüzessé
változott, testem pedig akaratlanul is reagált érintésére. Keze túlságosan is
óvatosan csúszott fentebb combomon. Szinte már kínzóan lassan, de láttam rajta,
hogy élvezi, hogy helyzetelőnyben van.
-
Na, mi van haver nincs meg? - röhögött Paul, majd a fiúk egyre közelebb álltak,
így szerelmem is begyorsított.
-
Nyugi fiúk megvan, csak már rég voltam Lili szoknyára alatt, most pedig
kiélvezem kicsit a helyzetet.
-
Zlatan! - állítottam le, és azonnal elpirultam. - Egész jó helyen jársz.
-
A legjobb helyen - csillant fel szép szeme, amikor megmarkolta az apró ruhadarabot,
amit finom mozdulatokkal kezdett lehúzni, legvégül pedig a magasba emelte és
fogadta barátai gratulációját. A harisnyakötőmet végül Stephan kapta meg,
miután Zlatan úgy döntött, a facér fiúk között hajítja el. A dj ezután már
sokkal modernebb és pörgősebb zenéket játszott mi pedig belekezdtünk egy nagy
bulizásba. Zlatan és haverjai folyamatosan gurították le az italokat és már
mindenkinek egyre jobb kedve kerekedett. Éjfél felé Evelina előhozott valahonnan
egy focilabdát, mire minden srác szeme felcsillant. Evelina ötlete nagyon
testhezálló volt, hiszen a fiúknak természetesen mindene a foci. Gyorsan
levették a zakójukat, feltűrték ingujjukat, majd Zlatan a dj felé intett, aki a
Rocky betétdalát rakta be.
-
Uraim a feladat a következő! - állt elébük gyorsan Evelina és kikapta David
Beckham kezéből a bőrgolyót, aki meglepődve fogadta a mozdulatot. - Nyilván
tudjuk, hogy ti mindannyian fantasztikus focisták vagytok, de hát nyilván való
Zlatan itt a legjobb.
-
Ez nem volt kérdés Evelina! - mondta szerelmem.
-
Ezt bizonyítani is kéne, tehát, aki eljut húszig vagy tovább az nyer, aki nem,
az megiszik Lili édesapja által hozott jóféle magyar pálinkát, ami különböző
gyümölcsökből készült. Kezdés előtt pedig mindenki megihat belőle egy pici
pohárkával - kínálta nekik az italt, amit miután lehúztak láttam rajtuk, hogy
erősnek gondolják és átfutott agyamon, hogy a társaságból még senki nem ivott
pálinkát. Először persze Zlatan kezdett, akit folyamatosan zavartak így a
dekázás tizenötnél megállt és lehúzott egy felest. Majd sorra jöttek a többiek,
akiket szintúgy zavartak, így természetesen egyikőjüknek sem sikerült
teljesíteni a feladatot az első körben. A játékba először Stephan ért el a
legtöbbet, akit "véletlenül" Marco Verratti meglökött így tizennyolc
után ő itta a következő pálinkát. Mi pedig csak drukkoltunk nekik és
buzdítottuk őket. A dekázások folytatódtak, a srácok pedig egyre hangosabbak és
vidámabbak voltak, élükön Zlatannal, aki egyre forróbban csókolt és ölelt, míg
végül ő került sorra.
-
Az utolsó kör uraim! - szólt Evelina, aki lehet látta milyen hangulat kezd
kialakulni a feleseknek köszönhetően. - Ha most Zlatan vagy más eléri a kért
mennyiséget nyer, de ha nem sikerül akkor is mindannyian szuperek voltatok és
továbbra is remek focisták fagytok. Zlatan hajrá!
-
Adok egy szerencse csókot! - suttogtam a fülébe, ő pedig újra dekázni kezdett
és mivel senki nem zavarta meg sokkal tovább jutott, mint húsz, én pedig
fellélegeztem és eldöntöttem mára nincs több pálinka. A labda elkerült, Evelina
pedig bejelentette, hogy az ifjú pár elvonul átöltözni. A ruhámból Heléna
szabadított ki, akivel végigtárgyaltuk az eddig történteket.
-
Milyen gyorsan eltelt ez a pár óra - állapítottam meg, miközben beléptem a tus
alá, hogy kicsit frissítsek magamon.
-
Igen, de eddig minden fantasztikusan alakul, ti pedig olyan szépek vagytok
együtt Lili.
-
Köszönöm az ajándékot. Álmomban sem hittem volna, hogy eljutok New
Yorkba.
-
Zlatan mellett sok helyre eljuthatsz még - szólt, én pedig előhalásztam a tőle
kapott szexi fehérneműmet.
-
Most fogom felvenni, hogy utána már ne legyen vele gond.
-
Akkor én kimegyek. Vagy segítsek még a másik ruhánál?
-
Nem, azt egyedül is megoldom - mondtam mire a lány bólintott és ő is sietett
átöltözni. Ahogy a tükörbe néztem magam, megállapítottam, hogy barátnőm remekül
választott, hiszen a szettem egyszerre volt vadító és szexi. A sok csipke pedig
még rátett egy lapáttal az összhatásra. Megigazítottam a sminkem és már éppen a
ruhám készültem felvenni mikor kopogtattak az ajtómon. Azt gondoltam Heléna
jött újra vissza, de az ajtóban Zlatan állt, félmeztelenül és mikor meglátott a
szava is elállt.
-
Te meg mit keresel itt? Már rég öltöznöd kéne!
-
Nem találom az ingem, de.... anyám! Engedj be jó! - kért, és ahogy kimondta már
lépett is be szobámba és gyorsan becsukta az ajtót.
-
Mit csinálsz? Öltöznöd kéne, és nekem is! Stephan nem tudja hol az inged?
-
Nem kérdeztem tőle, de most legfőképp sem érdekel - jött egyre közelebb. -
Baromi szexi vagy.
-
Nem szabadott volna még meglátnod! Légy szíves menj ki és mondd Stephannak,
hogy keresse meg veled az inget. Egy enyhe piros, ami a vállfán volt, az
öltönyöd alatt, és...
-
Cssss! Ne beszélj, inkább csókolj meg! - húzott közelebb, és forrón megcsókolt,
keze pedig a csípőm után a fenekemnél kötött ki. - Iszonyúan kívánlak
Lili!
-
Zlatan ezt még nem lenne szabad - sóhajtottam fel, de nagyon nehéz volt
ellenállnom neki.
-
Nem érdekel!! - nyomott a falhoz és lábamat a csípőjére húzta, én pedig
megéreztem merevedő férfiasságát és fantasztikus illatát. Ajkunk heves csókba
forrt össze, miközben beletúrtam hosszú hajába, ő pedig a fehérneműm alá
vezette kezét. Az agyam egyik része tudta, hogy ezt még nem szabadna, de a
testem nem tudott leállni, mikor pedig nyelve a melleim felé vándorolt az ágy
felé kezdtem húzni. Már csak pár pillanat választott el minket attól, hogy
helyben egymásnak essünk, mikor kivágódott a szobám ajtaja, és Evelina toppant
be rajta.
-
Lili elkészültél már?! Ó basszus, bocsánat, én nem tudtam, én... - hebegte és
arca azonnal vörösbe váltott át. - Ne haragudjatok, már megyek is.
-
Nem! Én megyek - szólt Zlatan, kinek azonnal eltűnt szeméből a tűz. - Szólok
Stephannak, hogy keressük meg az inget.
-
Rendben - suttogtam és mikor kiment a még mindig zavart Evelinára néztem. - Egy
pillanat és elkészülök. Ne haragudj.
-
Semmiség, kopognom kellett volna, de ha már itt vagyok, segíthetek
felöltözni.
-
Igen, az jó lenne - egyeztem bele és ketten átvettük a piros menyecske ruhámat,
közben pedig megköszöntem neki a fantasztikus szervezést és ezt a csodás napot.
Evelina pedig biztosított róla, hogy ennek még korán sincs vége. A ruhaváltás
után pedig mosolyogva mentünk vissza a terembe, aminek az ajtajában Zlatan állt
immár piros ingben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése