- Lili kelj már fel! – Rontott be Heléna a szobámba. –
Indulni kéne a repülő térre.
- Ó persze, persze. – Dörzsöltem meg álmos szemeimet és
kikeltem az ágyból. Magamra kaptam a ruháimat és a tegnap estén gondolkoztam.
Lelkiismeret furdalásom volt a csók miatt, és az kattogott a fejembe, hogy
vajon bevalljam e Gianlucának. Elvégre ez is valamilyen szinten megcsalás, de
ha elmondom neki akkor mi lesz? Mi van ha szakítani fog velem?
- Kész vagy már? – Érdeklődött barátnőm miközben csodálatos
szőke haját kontyba tűzte.
- Igen mehetünk. – Fogtam meg a kis táskámat és elindultunk a
repülőtér felé.
- Akkor merre mész? – Nézett rám Heléna mikor a járatokat
böngésztük.
- Nem tudom, én… lehet, mégiscsak hazamegyek Rómába.
- Ugye Zlatan miatt mondtad neki azt, hogy szeretlek? –
Utalt Gianlucára.
- Igen. Még sosem mondtam neki mióta együtt vagyunk, ő meg
szinte azonnal. Nekem ez túl gyors és én annyira össze vagyok zavarodva.
- Lili mit tennél szíved szerint? – Nézett rám komoly
képpel.
- Elmondom, de meg kell ígérned, hogy még véletlenül sem adod
tovább Zlatannak rendben?
- Igen, megígérem. – Biztatott mire belekezdtem.
- Jó, én legszívesebben most azonnal felhívnám Zlatant és
egy kávé mellett megbeszélném vele hogy próbáljuk meg, de csakis úgy ha
ideköltözök és együtt lakhatunk.
- Nem tudnál bízni benne?
- Az elején még biztos nem. Bizonyítani kell Heléna. Neked
mi volt az a pont amikor már nem féltél, hogy Manuel megcsal?
- Sosem jön el az a pont. – Vágott szomorú fejet hirtelen. –
De remélem, hogy az eskünk és a fiunk a hasamba visszahúzó erő neki.
- Olyan nagyon szeretném ha jó lenne minden, mert… én…. az a
tegnapi csók. Szerinted megmondjam Gianlucának?
- Nem, semmi képen ne mondd meg, hiszen azzal megbántod
és… olyan leszel a szemébe, mint Zlatan.
- Igazad van. – Sóhajtottam.
- Akkor hova repülsz? – Pillantott rám kérdőn és én azonnal
tudtam a választ.
- Egyelőre haza és Stephannal is beszélnem kell, és még.
- Jó akkor én megyek. Vigyázz magadra Lili. Nagyon
szeretlek! – Ölelt magához.
- Én is Heléna és vigyázz a babára és persze magadra is. Ha
bármi van, hívj fel.
- Rendben. Hogyha Milánóba jössz, ugorj el. – Mondta majd
külön váltunk, hiszen mindkettőnknek indult a gépe. Természetesen Stephan jött
ki elém, akinek mindent elmeséltem. Az egész estét beleértve a csókot is.
Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött és gyönyörű szemei szinte szikrákat
szórtak felém.
- Mi a szarért kellett ez tenned Lili? – Hallottam méregtől
fűtött hangját majd olyan gyorsan indította az autót, hogy kerekei csikorogtak
az aszfalton. – Idióta és hülye vagy!! – Sehova sem tudtam tenni miért ilyen
ideges. Lehet nem kellett volna elmondanom neki? De akkor kinek panaszkodtam
volna? Stephannal mindent megbeszélünk és ő a legjobb barátom.
- Bocsánat. – Suttogtam, bár tudtam igazából nem tőle kéne
bocsánatot kérnem.
- BOCSÁNAT?? Azt hiszed, ezzel minden elvan intézve? Mit
szólt Gianluca? – Sandított felém mikor a piros lámpánál álltunk. Mivel nem
válaszoltam csak némán kinéztem az ablakon újra felháborodott hangon folytatta.
- Nem mondtad meg neki?
- Mégis mit képzelsz Stephan. Hogy mondhatnám meg neki?–
Fordítottam felé a fejem és mélyen a szemébe néztem. – Lehet, szakítana velem
és azt nem szeretném.
- Mintha annyira érdekelne mit is érez a másik. – Szólt egy
kicsit halkabban, miközben indított, de így is jól hallottam a válaszát.
- Hogy érted ezt?
- Sehogy. – Vágta rá és úgy láttam ezzel lezártnak tekinti a
beszélgetést, de én nem akartam annyiba hagyni.
- Stephan mondd meg,
hogy mit gondolsz róla és...
- Nem érdekel, nem akarok erről beszélgetni! - Állított le és örültem, hogy kicsit csend
van az autóba, ám hazaérve továbbra sem volt nyugtom. Lepakoltam a dolgaimat
majd Stephan ajtaján kopogtattam.
- Gyere. – Szólt mire beléptem és leültem az ágyára. – Stephan mi volt ez a kirohanás a kocsiba?
- Semmi, nem érdekes. – Vetette oda és még csak rám sem
nézett a számítógépéből.
- De igen az, mert tudni akarom. Köze van ennek ahhoz amit
múltkor mondtál? Tudod amikor levittük Danit a szüleihez. – Puhatolóztam, de ő
csak megvonta a vállát mire feljebb ment bennem a pumpa. Mégis mi a franc baja
van és miért nem figyel rám. Odamentem az asztalához, majd hirtelen lecsaptam a
laptopja tetejét. Ekkor felnézett rám, de tekintetébe semmi kedvesség nem
vegyült.
- Ezt miért kellett??
- Talán mert leszarod amit mondok. Stephan mi a baj! Kérlek
én…
- Tudod mi a bajom Lili. Az, amit csinálsz az. Szakítottál
Zlatannal erre meg összejössz Gianlucával. Együtt vagytok egy hónapot erre meg
újra mással smárolsz. Jaaa és még te csodálkozol, hogy kurvának állítanak be.
Kész vicc vagy! – Vágta a képembe amik eléggé fájtak.
- Stephan ne mondd ezt.
- De tudod mi az ami mégis a legjobban fáj? Az, hogy
mindenkinek adtál esélyt csak nekem nem soha. – Szólt majd engem kikerülve a
konyhába indult. A szavai keményen hatottak rám és a lelkemig értek. Egy nagy
levegőt vettem és követtem őt. Leültem az egyik székre majd figyeltem ahogy kenyeret,
vajat meg pár zöldséget vesz elő. Nagyon helyes pasi volt és rájöttem mennyire
igaza volt. Egész kapcsolatunk alatt próbált teperni, de én sosem adtam neki
újabb esélyt. Pedig lehet akkor most nem itt tartanánk. Befogadott a lakásába
amiért csak hálás lehetek és minden idiótaságomnál ott állt. Sosem szólt
semmit. Rám emelte csodaszép szemeit és megkérdezte.
- Kérsz te is?
- Nem. Én… Stephan figyelj lehet igazad van, de…
- Lili sajnálom ezt gondolom meg azt is, hogy csak egy
csettintés kellene Zlatannak és azonnal visszamennél hozzá. Ellenben velem…
miért?
- Nem tudom. – Hajtottam le a fejem. – De te már a húgommal
jársz. Mégis mit akarsz?
- Hagyjuk.
- Nem fogsz lerázni Stephan! - Álltam elé.
- Lili fejezd be, mert ennek semmi értelme. Nem is értem
miért vagy Gianlucával ha továbbra is Zlatant szereted.
- Ezt te nem érheted.
- Ó dehogy is nem. Neked mindig kellett valaki aki felemelte
az önbizalmadat. Csak tudnám miért mikor te játszol mindenkivel. Elhiteted
velünk, hogy szerelmes vagy aztán puff. Komolyan mondom ez már nem is az a Lili
akit elütöttem a biciklivel. Az a Lili annyira más volt, és most nem az új
csinosabb kinézetedről beszélek hanem arról amilyenné váltál belülről. Azt a
Lilit még a barátomnak tudtam nevezni, de ezt már nem.
- Mi van? Én még mindig ugyanaz vagyok Stephan. Zlatan
csókolt meg és nem feküdtem le vele holott nagyon is megtehettem volna. Nem értem
miért vagy kiakadva.
- Neked nem is kellett volna Gianlucával összejönnöd, hiszen
nem is szereted. – Kiabált rám.
- Nem is tudod miket érzek iránta szóval baromiba nem
ítélkezhetsz felettem. Világos? Te a húgommal jársz és hozzám, ha úgy vesszük semmi közöd.
- Ó igazán? – Emelte fel megint a hangját – Szóval így
állunk. Akkor kérlek, költözz ki holnap a lakásomból. Ezentúl nem érdekel,
kivel mit csinálsz, és hogy teszed tönkre az életed. Befejeztem Lili. – Ezután otthagyott
egyedül a konyhába. Mikor felfogtam a mondatainak értelmét pánikba estem és
kérés nélkül lerohantam a szobájába.
- Te most kiakarsz dobni?
- Ez nem kidobás csupán csak egy kérés amit örülnék ha
betartanál.
- Mondd mivel ártottam neked? Azzal, hogy elmondtam neked
mindent… és…
- NEM! Nem az a baj Lili hanem az, hogy Zlatan bármit is fog
tenni azonnal visszamész hozzá, de én bármit tettem sosem viszonyultál így
hozzám. Ez pedig szarul esik. Tudom, hogy van pasid de undorító dolognak
tartom, hogy mégis mással smárolsz és másra gondolsz. Felmerül bennem a kérdés,
hogy a három év alatt mennyiszer gondoltál Zlatanra? Lehet sosem szerettél
igazán, mert én is egy pótlék voltam akit csak úgy kilehet dobni. Nem kérek
ebből többet Lili. Nem fogom nézni azt mikor Gianluca itt lesz, hogy játszod
előtte a szerelmes lányt. Az a baj, hogy hiába vagyok Kittivel még mindig téged
szerelek Lili. Kittivel is baromi jó, mert jó az ágyba és minden klappol, de
nem te vagy. NEM TE VAGY!!!! Kérlek most pedig pakolj és holnap költözz ki,
mert ez nem tudom tovább csinálni. Bocsáss meg, de azt hiszem a mi
barátságunknak befellegzett. – Mondta majd miután kitessékelt szobából az orrom előtt becsapta az ajtót én
pedig úgy álltam ott mint akit leforráztak. A hülyesége miatt elveszítettem azt
az embert akinek a barátsága a világot jelentette nekem. Beindultam a szobába, pakolni kezdtem és úgy gondoltam jobb lesz ha bevallom a bűnömet Gianlucának
is. Persze azt, hogy hol fogok lakni még mindig nem tudtam. Gianlucához nem
akartam költözni, mert ezt korainak éreztem így Helénát hívtam fel aki örömmel
biztosított róla, hogy addig vagyok náluk ameddig csak akarok. Jól esett, hogy
mellettem van, és bár vele is voltak hullámvölgyeim valahogy mindig helyre
tudtuk hozni a dolgokat. Mérges voltam Stephanra amiét ilyeneket gondolt. A
három év alatt csak rá koncentráltam és szerelmes voltam belé. Arról pedig
igazán nem tehetek, hogy újra megláttam Zlatant és újra beleszerettem. Egész
este nem szóltunk egymáshoz és mivel Kitti sem volt otthon nagyon fagyos volt a
helyzet. Felhívtam őt is és elmeséltem neki mindent, bár azt kihagytam, hogy
Stephan újfent szerelmet vallott nekem. Kitti nagyon szerette Stephant és nem
teszem a kapcsolatukat tönkre. Reggel taxival mentem ki a repülő térre és ahogy
az utolsó csomagomat is kivittem a csomagtartóba láttam, hogy Stephan az
ablaknál áll.
- Kérhetek egy pár percet? – Kérdeztem a taxistól aki
igenlően bólintott én pedig visszaszaladtam a lakásba. – Stephan tényleg ezt
akarod?
- Igen, jobb lesz így mindkettőnknek Lili. Én nem látom, te
mit csinálsz… és nem látlak téged, te pedig azzal kavarsz akivel akarsz. Csak
megóvni akartalak mindig, de te sosem hallgattál rám.
- Te vagy a legjobb barátom. – Fogtam meg a kezét. – Kérlek…
- Ne Lili. – Fordult el. – Eldöntöttem és ennyi. Nem akarlak
látni többet.
- Rendben akkor szia. – Mondtam egy nagy levegő vétel után
kiléptem a lakásból majd beültem a taxiba. Annyira bántott ez az egész dolog.
Amióta megismertem Stephant nagyon fontos szerepet töltött be az életembe és
fogalmam sincs hogyan fogom megoldani azt, hogy nélküle legyek. Bármi történt
őt hívtam fel és ő is így volt velem. Neki meséltem el az első munkámat és ő is
az elsők között osztotta meg velem, hogy a Rómához igazol. Hihetetlenül
szerettem őt, de ha neki így jó akkor megadom azt amire vágyik. Remélem azért
helyre fog jönni minden és fogunk még beszélni egymással. A gépen jóval délután
szállt le majd mikor megérkeztem Helénáékhoz Manuel segített bevinni a
csomagjaimat. Nem tudtam vajon tud- e testvére dolgairól, de jobbnak láttam ha
ne hozom fel.
- Holnap jön az édesanyám is. – Mondta Heléna mikor este egy pohár
bor mellett ültünk a kanapén.
- Igazán? – Kérdeztem és hangomba nem titkolt pánikkal.
- Igen, tudod itt szeretne lenni velem az utolsó hónapokba. –
Tette édes pocakjára a kezét és megsimogatta azt. – De nyugi elfogtok férni, és
tényleg addig maradhatsz ameddig akarsz.
- Köszönöm, de nem akarok felesleges lenni. Holnap első
dolgom, hogy keresek egy lakást ami közel van a munkahelyemhez.
- Nem tenne neked jót ha egyedül laknál. Akkor már költözz
Gianlucához. Amúgy ő tudja, hogy újra a városba vagy?
- Nem, de holnap edzésük lesz és beszéltem Amandával, hogy
elmehetek az edzést megnézni.
- Rendben, de most jobb lenne ha aludnánk nem? Eléggé
eseménydús volt ez a mai nap.
- Igen igazad van. – Mondtam csendesen és a kijelölt szobám
felé indultam ám visszafordultam az ajtóból. – Heléna köszönöm.
- Ugyan Lili nem kell megköszönnöd. – Jött felém és szorosan
megölelt. Mielőtt elaludtam volna még a telefonomra pillantottam és láttam,
hogy egy üzenet jött főnökömtől, hogy holnap látni akar. Reméltem ezentúl
valami értelmesebb megbízást fogok kapni. Reménykedve vártam a holnapot és
reméltem akkor már kicsit jobb lesz mint a tegnapi és a mai napom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése