⚽️💍 A NAGY NAP!!!! ⚽️💍

A nagy nap reggelén arra ébredtem, hogy valaki ráugrik az ágyra és fel- le ugrál rajta.

- HURRÁ ESKÜVŐŐ!!! – Hallottam Maxi örömteli hangját, de én cseppet sem voltam ettől elragadtatva, hanem inkább fejemre raktam a párnát és próbáltam visszaaludni ám ez sehogy sem ment hiszen a kisfiú egyre közelebb mászott hozzám majd a párnám alá bújt és a fülembe suttogott úgy, hogy közben apró kezei belecsimpaszkodtak a hajamba.

- Lili tudom, hogy nem alszol, és én sem vagyok már álmos, és arra gondoltam, hogy amíg apa és anya együtt készülődnek addig játszhatnék veled!!! Kérlek!! – Hallottam édes hangját és mikor átfutott álmos agyamon amit mond felé fordultam és megkérdeztem.

- Anya és apa együtt készülnek?

- Igen, mert anya hozta apa ruháját el és éppen ott van a mi szobánkba. NEM CSODÁLATOS??!!!!

- De, tényleg szuper. – Morogtam vissza rá majd jobbnak láttam, ha én is készülődni kezdek, és már éppen a telefonomért nyúltam mikor barátnőm robogott be a szobámba, egy szál köntösbe és meg sem állt a fürdőszobáig.

- Neked is jó reggel Heléna. – Köszöntem csak úgy magamnak, de mikor bentről furcsa hangokat hallottam aggódva nyitottam be hozzá. Heléna a w.c. kagyló felett térdelt és éppen kiadta a gyomra tartalmát.

- Jól vagy? – Térdeltem mellé és próbáltam hosszú, szőke haját kisimítani az arcából, miközben szegény Maxi aggódva figyelte a jelenetünket.

- Kicsim menj vissza anyáékhoz jó? – Parancsoltam rá kedvesen, mire vékony hangon ezt kérdezte.

- Jól vagy Heléna?

- Persze drágám, minden szuper. – Állt fel barátnőm miközben megmosta az arcát és mosolyt erőltetett magára. Maxi miután megnyugodott, hogy keresztanyja talpra állt és még mosolyog is kiszaladt a szobából.

- Jól vagy? – Kérdeztem miközben komoly arccal néztem rá. Eléggé aggódtam érte, hiszen babát vár és ez a mai nap is eléggé stresszes neki.

- Igen, csak annyira… - Nézett rám majd elsírta magát, amit nem is értettem, hiszen láthatóan nem örömkönnyek csillogtak a szemébe. – Manuel megcsalt ugye? – Nézett rám és én nem értettem a kérdését.

- Mi? Mikor, mostanában? - Ijedtem meg. 

- Nem, hanem anno, mikor jártunk. Nem is egyszer. – Szólt és kifújta az orrát. – Tegyük fel, hogy újra megteszi, és én itt maradok egyedül egy babával és….

- Manuel megváltozott Heléna. – Ültem le mellé és átöleltem a vállát mire Zlatan jött be a szobába aggódó arccal félmeztelenül.

- Mi történt?

- Csak a terhesség és egy kis esküvő előtti pánik. – Osztottam meg vele, de szavaim láthatóan cseppet sem hatottak rá.

- Ez nem pánik, ez az igazság. Minden pasi egy fasz és…

- Miért mondasz ilyeneket? – Emelte fel a hangját Zlatan. – Manuel egy rendes pasi.

- Aki megcsalt. Minden pasi csak a szexet akarja és ő pedig tudjátok, hogy milyen volt.

- De megváltozott!!! – Kiabáltunk rá mindketten Zlatannal majd jobbnak láttam, ha kiküldöm barátomat.

- Miért kell kimennem? – Nézett rám még mindig aggódva mikor már az ajtóba álltunk.

- Ez ilyen barátnős dolog. – Suttogtam, hogy Heléna ne hallja. – Inkább vedd fel azt a szexi öltönyödet, amit majd az este végeztével letépek rólad. – Néztem rá kajánul és végigsimítottam kockás hasán, majd az övcsatjánál álltam meg.

- Ha ezt csinálod, akkor én fogom lekapni rólad ezt a cuki hálóinget, de még most. – Szorított az ajtóhoz, és a tekintetétől elkapott a forró bizsergés. Bentről viszont meghallottam, hogy Heléna újra a mosdó felé veszi az irányt, Zlatan pedig aggódva nézelődött befelé.

- Menj már, majd én megoldom!! Nem lesz baja, mert vele leszek, de lehet, van olyan amit nem akarna előtted elmondani.

-  Remélem igazad lesz. Anyámnak inkább nem szólok.

- Jó, ne is tedd, csak öltözz. – Majd egy gyors csók után visszatértem a szobába és megláttam barátnőm falfehér arcát.

- Ülj le, én pedig hozok egy pohár vizet.

- Jól vagyok. Már rég a hajamat kéne csinálni és…

- A ceremónia csak délután lesz nem? – Nyújtottam felé a vízzel teli poharat. – Nyugi, addig mindent átbeszélünk, ha szeretnéd. Tehát kezdjük az elején. Miért lettek kétségeid?

- Szerinted? – Nézett fel rám. – Manuel sosem az a pasi volt aki egy patyolat és azért is mentünk szét mert félrelépett és mint kiderült a  fél év alatt nem is egyszer.

- De megváltozott. Hidd el látszik rajta, és Stephan is mesélte, hogy nagyon boldog, hogy elvehet és, hogy babátok lesz.

- Lehet, ha most nem lennék terhes, akkor nem itt tartanánk.

- Erre ne is gondolj! Minden úgy van ahogy lennie kell. – Fogtam meg a kézét. – Szereted őt?

- Igen, ez nem kérdés. Őt szeretem a világon a legjobban.

- Akkor meg tudsz neki bocsájtani, ahogy ezt már meg is tetted és egy remek döntést hoztál azzal, hogy a kérdésére igennel feleltél. Hidd, el boldogok lesztek.

- Te sem akarsz soha férjhez menni. Lehet, neked van igazad. – Szólt és erre nem tudtam mit felelni. Igaza volt, de ezzel akkor sem ronthatom el az esküvőt. Valahogy vissza kellett volna vágnom, de ekkor bejött Alexandra egy szál köntösbe. 

- Mi a baj? – Nézett rám kérdőn és leült Heléna másik oldalára.

- Csak egy kis esküvői pánik. – Mondtam neki is azt amit előbb Zlatannak.

- Heléna nézz rám! – Fordította maga felé barátnőm fejét. – Az életbe az z egyik legcsodálatosabb dolog, ha megtalálod életed szerelmét igaz? – Kérdezte mire a szöszi lány aprón bólintott. – Utána pedig, ha szerencséd van, ez a valaki megkéri a kezed, amire te könnyek között igent mondasz majd egy csodaszép álomszerű világba csöppensz amibe te és álmaid hercege szerepel. Mikor végigvonulsz a templomba és az oltárnál meglátod azt akit az életednél is jobban szeretsz az leírhatatlan. – Mesélte Alexandra én pedig jobbnak láttam ha nem szólok közbe. Tudtam, hogy saját esküvőjéről mesél amibe természetesen Zlatan az álmai hercege.

- Figyelj Heléna ezt nem dobhatod el magadtól. Manuel jó ember, és szeret téged. Ne idegeskedj már.

- Alexandrának igaza van. – Fogtam meg a kezét és ekkor Manuel lépett be a szobába mire mindhárman meglepődtünk.

- Te meg mi a jó fenét keresel itt? – Pattant fel Heléna. – Menj ki nem szabad, hogy itt legyél.

- Hallottam, hogy rosszul érzed magad és látnom kellett. – Jött hozzánk közelebb és tekintete még sosem látott riadalmat tükrözött.

- Csak rendetlenkedik a hasam a terhesség miatt.

- Túl sok a stressz kicsim. – Simogatta meg Helénát mi pedig jobbnak láttuk, ha kimegyünk Alexandrával.

- Mondd mikor szállsz már le róla? – Szegeztem a fekete hajúnak a kérdést, ami látszólag váratlanul érte.

- Mi? Miről beszélsz?

- Nagyon jól tudod miről beszélek. Az előbbi is az a szöveg amit előadtál Helénának. Álmaid hercege meg a körítés. Úgyis tudom, hogy Zlatanra gondoltál.

- Neked ehhez semmi közöd. – Emelte fel a hangját. – Zlatan a gyerekem apja, és…

- Még mindig szereted! – Vágtam a szavába. – Gondolatban felőlem azt csinálsz vele amit akarsz, de meg ne próbáld az ágyadba húzni!!!!

- Azt gondolod, nem tudnám visszacsábítani? – Nevetett az arcomba és jelentőségteljesen végigmért. – Ezerszer jobb nő vagyok, mint te, és engem elvett. Téged nem, nekem van tőle egy fiam, ami mindig összeköt majd minket. Te mikor fogsz neki szülni? Drága Lili ha komolyan gondolnád vele ezeken már rég túl lennétek, de te sem tudod mit akarsz. Én viszont tudom. ŐT és hidd, el előbb vagy utóbb újra visszaszerzem! – Mosolygott rám magabiztosan, és ha nem egy fontos eseményre készülnénk most jól megráncigáltam volna, de nem tettem, csak magamba mérgelődtem. Sajnos el kellett ismernem, hogy minden szava igaz. Ő sokkal gyönyörűbb, mint én, és neki ezek, mint bejöttek. Annyira utáltam, hogy féltem attól a két dologtól, amivel életem szerelmét boldoggá tehetném. Neki sikerült, de vajon nekem is menne?  Úgy voltam vele átöltözök egy másik szobába ezért halkan visszamentem, leakasztottam a ruhám, magamhoz vettem a csodacipőm majd félve átkopogtam Stephanhoz.

- Szia. – Dugtam be a fejem.

- Hello Lili. Még köntösbe? – Lepődött meg, mire nevetnem kellett, hiszen még ő is csak egy szál alsóba ült a televízió előtt.

- Pont te mondod? Mit nézünk? – Huppantam le mellé.

- Fogalmam sincs, csak Maxi átjött a tesóm pedig átment a szobátokba én meg unatkoztam így bekapcsoltam a televíziót. 

- Jaja, volt egy kis probléma. – Osztottam meg vele majd elmeséltem neki a reggeli történéseket.

- Akkor nem lesz esküvő? – Csillant fel a szeme reménykedően.

- Azért nem fogod megúszni ilyen könnyen. – Túrtam bele a hajába játékosan. Tudtam neki is annyi kedve van a mai napot végigasszisztálni, mint nekem. Örültem, hogy legalább Stephan velem lesz és a sok ismeretlen ember mellett lesz, egy biztos pont ahova mindig visszamehetek.

- Csak azért jöttem, mert a mi szobánkba van Heléna és Manuel, ezért valahol öltöznöm kéne. Esetleg baj lenne, ha…

- Nem, dehogy is. Csak nyugodtan. Engem nem zavar, de akkor én is előkapom a ruhám és készülődni kezdek. – Kapcsolta ki a tévét és előkapta az elegáns ruhadarabokat. Pár perc múlva neki háttal álltam majd óvatosan megkértem, hogy húzza fel a cipzáramat.

- Ez csak természetes. – Majd puha ujjait éreztem a gerincemen és egy kicsit elkapott a borzongás. Sokkal közelebb jött és meleg leheletét éreztem a nyakam körül.

- Annyira szép vagy. – Suttogta a fülembe. – Legszívesebben nem fel hanem lefelé húznám.

- Step. Kérlek. – Próbáltam megnyugtatni majd mikor kész lett maga felé fordított és tekintetünk mélyen egymásba fúródott. Észrevettem, hogy a nadrágja eléggé feszes ágyéktájon, de próbáltam nem foglalkozni vele.

- Egy csókba még semmi sincs.

- Valóban? – Tettem fel a kérdést. – Szerintem meg igenis sok lenne.

- Miért nem adsz nekem egy esélyt?

- Ezt már megbeszéltük. Inkább add oda a nyakkendődet. – Kértem majd precíz mozdulatokkal kötöttem meg. Közben végig a szemébe néztem, és próbáltam kitalálni mi jár a fejébe.

- Köszönöm. – Szólt mikor kész lettem. – Akkor mi a további program?

- Nem tudom, de nekem vissza kell mennem Helénához, hogy együtt menjünk a fodrászhoz. Te pedig fogadd a vendégeket. – Simítottam meg az arcát, de mielőtt kiléptem volna az ajtón csuklómnál fogva visszahúzott és az ajtónak nyomott. Még sosem csókolt, meg ilyen vadul és ilyen erőteljesen. Nyelve vad táncot járt az enyémmel és olyan közel nyomta magát hozzám, hogy szinte egyé váltam az ajtóval. Megéreztem merevedét, és ettől az én testem is megremegett. Viszont tudtam ez nem helyes és mielőtt bármi komolyabb dolog is történhetett volna, erőt vettem magamon és eltoltam.

- NE! – Szóltam rá, mikor megpróbált újra közelebb jönni. – HAGYD ABBA! – Ezután mérgesen és feldúltam hagytam ott a szobába Stephan. Basszus mi jöhet ma még? Örültem, hogy Manuel és Heléna átbeszélték a dolgokat és így együtt készülődhettünk tovább a fodrásznál. Nem akartam nagy változást, hiszen mindig is utáltam fodrászhoz járni, és mivel gondolataimat a Stephannal történtek kötötték le. Nem is igazán figyeltem az úriember szavaira. Még mindig úgy reagál rá a testem ahogy nem kéne, de legalább erős voltam és nem mentünk tovább.Semmi ötletem nem volt a hajamra és úgy voltam vele, felőlem csinálhatott amit akart, ha a végeredmény elfogadható lesz. Hajam végül apró hullámokba omlott a vállamra, amit oldalt feltűztek barackvirág színű csillogó csatokkal. Megelégedtem az eredménnyel és gyorsan indultam a sminkeshez is ahol éppen Alexandrát vették kezelésbe. A tükörbe találkozott a tekintetünk, ami szavak nélkül is elmondta mit gondolunk a másikról.

- Hoztál plusz sminket drágám? Mert eléggé sok vakolat kell, hogy téged bármi is széppé varázsoljon? – Hallottam negédes hangját, de úgy voltam vele, nem veszem fel a kesztyűt. Még nem jött el az ideje. Úgy tettem mint aki nem hallotta volna a megjegyzést, és mivel beraktam a fülesemet a fülembe nem folytatta. Egy pár perc múlva Maxi szaladt be hozzánk hatalmas mosollyal. Haja most nem göndör hanem rövid volt és ami megmaradt belőle az felzselézve meredezett az ég felé.

- Na hogy tetszek anya? – Mutatott cuki fejére – Alig van hajam.

- Nagyon édesen áll szívem. – Nézett végig rajta az anyja.

- Apa szerint is jó lett. Mondtam neki is, hogy vágassa le, de nem tette. Pedig akkor neki is olyan lenne a haja, mint nekem.

- Apád úgy jó, ahogy van. – Mondta Alexandra, amivel kétségkívül egyet kellett értenem.

- Lili neked is tetszik? – Lépett oda hozzám.

- Igen Maxi nagyon jóképű leszel.

- Én viszem a gyűrűket. – Húzta ki büszkén magát. – Ez hatalmas feladat.

- Az igaz, nem bízzák ám rá akárkire. Csak a legjobbak kapnak ilyen feladatot. – Mondtam mire mosolyogva kiszaladt a szobából, majd végre én következtem.

Stephan:

Bassza meg miért vagyok ennyire hülye? Mérgelődtem magamba mikor Lili elment. Nem akartam megbántani, és nem akartam megcsókolni, de annyira gyönyörű volt, hogy nem bírtam magamnak parancsolni. Az egész testem kívánta ezt a nőt, és a tudat, hogy ő is megremegett a csókom közbe csak még jobban feltüzelt. Reméltem nem haragudott meg rám túlságosan, és továbbra is velem akar bevonulni és mellettem foglal helyet a vacsorán. Idegesen beletúrtam a hajamba és fel-alá járkáltam. Annyira szerettem volna magaménak tudni őt, az is fájt, hogy túl régen éreztem már magamat benne. Persze nem panaszkodhattam, hiszen sok lány flörtölt velem és sokuk szeretett volna velem komoly kapcsolatot, de akkor sem ment. Nekem csak Lili kell és az, hogy néha- néha lefekszek néhánnyal nem elégíti ki a vágyaimat.

- Na mi van öcsi? – Lépett be Manuel kielégült fejjel.

- Semmi, csak…

- Már megint Lili miatt bánkódsz? – Tette fel a kérdést és neki nem tudtam hazudni. Ő ismert a világon a legjobban és mindent tud a Lilivel való kapcsolatomról. Elmeséltem neki ami az imént  történt amit csak így konstatált. 

- Ez meggondolatlanság volt Stephan. Értem én, hogy szereted, de ő már Zlatan barátnője.

- Ja és hála nektek most majd minden családi összejövetelen néznem kell azt az önelégült pofáját.

- Zlatan jó fej, és szereti a húgát és Lilit is. Keress valaki mást öcsi, de még előtte menj és kérlek üdvözöld a vendégeket, mert már eléggé sokan gyülekeznek.

- Rendben. – Néztem rá majd elindultam az udvarra ahol anyámat és apámat pillantottam meg. Báj cseverésztem pár régen látott rokonnal és elhülyéskedtünk egy kicsit Manuel haverjaival. A másik oldalon Zlatan is ugyanezt tette a saját családja körében kisfiával és Alexandrával. Mennyire örültem volna ha az a csaj lenne Zlatan barátnője és nem Lili.  Alexandra is nagyon csinos és okos is. A fiát nagyon jól neveli és ha nem lennék ennyire meghülyülve Liliért talán még meg is próbálnám magam nála. Mikor ezen morfondíroztam egy ismeretlen lányon akadt meg a szemem. Dús barna haja a háta közepéig ért, mosolygó arca pedig szinte besugározta az egész udvart. De ami még ennél is különlegesebb volt azok a szemei, ami smaragdzölden csillogtak a napsütésben. Olyan volt az egész mintha Lilit látnám, csak egy pár évvel fiatalabb kiadásban. Szinte meg kellett kapaszkodnom az oszlopba, hogy ne szédüljek bele a felismerésbe.

- Te Manuel ki ez a csaj? – Kérdeztem bátyámtól és az ismeretlen szépség felé böktem.

- Fogalmam sincs Zlatan egyik unokatesójával jött. – Vonta meg a vállát a testvérem és úgy döntöttem lesz ami lesz odamegyek ehhez a lányhoz. Ám mikor már majdnem elértem anyám hangját hallottam a hátam mögül így kénytelen volna jegelni ezt a beszélgetést.

Lili:

 Végeztünk a sminkemmel is már minden vendég a helyén volt, Helénával pedig a bejárat előtt ácsorogtunk. Két részre volt osztva a rokonság. Bal felől Manuel, jobbra pedig Heléna családja foglalt helyet. Heléna pár lányunokatestvérével csevegett Svédül és örömmel láttam rajta, hogy boldog. Nem tudtam mit beszéltek Manuellel, de jó volt, hogy a férfi ennyire rá tudott hatni, és Helénának már nem voltak kétségei a házasságot illetően. Az előttem álló Zlatanra és Alexandrára néztem és meg kellett állapítanom, hogy túlságosan is jól néznek ki együtt. 

- Nagyon csinos vagy. - Lépett mellém Zlatan és mikor végigmértem én is hasonlóan bókoltam neki és Alexandra mérges fejével mit sem törődve szenvedélyesen megcsókolt és a fülembe suttogta. 

- A ceremónia után egy kicsit elvonulhatnánk felfedezni egy pár lezárt szobát. - Súgta az ismerős vágykeltő hangján.

- Benne vagyok. - Néztem bele a szemébe és olyan piros lettem mint a paradicsom. Sajnos nem folytathattuk tovább, hiszen felcsendült a zene majd Maxi indult kezében a párnával, amiken két csodálatos karika gyűrű pihent. Ekkor azonban elfogott a pánik, hiszen Stephan nem volt mellettem. Idegesen kotorásztam a kis táskámba mikor mellém lépett bűnbánó fejjel nézett rám.

- Bocsi, csak…

- Elkéstél. – Teremtettem le. – Zlatanék után nekünk kell menni!!!

- Jó, nyugi már. – Hallottam kedves hangját. – Itt vagyok nem? 

- De, igen. – Sóhajtottam majd fájó szívvel vettem tudomásul, hogy Zlatan és Alexandra vonulnak előttünk a széksorok között. Alexandra nem volt koszorúslány, de az ő ruhája is ugyanolyan színben pompázott mint az enyém. Sokan összesúgtak a hátuk mögött és nem tudták, hogy akkor most mi is van köztük. Reméltem, hogy az este folyamán mindenkinek világos lesz, hogy Zlatan velem van. Főleg ha majd tánc közben szenvedélyesen megcsókolom.

- Mehetünk? – Nyújtotta felém a karját Stephan és mi is végigvonultunk a széksorok között, ami virágokkal és mindenféle csillogó szalagokkal volt díszítve. Az egésznek annyira csodaszép és meghitt hangulata volt. Hálát adtam az égnek, hogy nem a saját esküvőmön vagyok, és jó érzés volt Stephan mellett lenni. Végül bevonult Heléna is és a szépsége betöltötte a termet. Figyeltem Manuelt és elégedett voltam, hogy arcáról a meglepődést és az örömmel vegyes csodálkozást olvashattam le. Tudtam, hogy szeretni fogja barátnőmet, és reménykedtem benne, hogy nem fog félre lépni sosem. Elkezdődött a ceremónia majd mikor még mindenki állt Maxi megfogta Zlatan és Alexandra kezét és egymásba fűzte ujjaikat. Nem akartam ezt látni, és mikor Zlatan tekintete találkozott az enyémmel láttam rajta, hogy ő is kellemetlenül érzi így magát. Meglepetésemre Stephan is megfogta a kezemet, hiszen látta milyen rosszul esnek a látottak. Hálásan rámosolyogtam és kéz a kézben álltunk, amíg le nem kellett ülni. Mindenki elmondta fogadalmát majd a pap bejelentette, hogy Heléna és Manuel hivatalosan is házas társak lettek. Mindenki könnyektől csillogó szemmel gratulált nekik és én annyira büszke voltam a barátnőmre. Az est jó hangulatban telt és örültem, hogy Zlatan megismertetett egy pár barátjának, és családtagjának. Sajnos a sok rokon miatt elmaradt a szobák felfedezése, de legalább velem volt és nem mással. A családtagok között volt, akivel sajnos nem tudtam kommunikálni, de volt olyan is aki kiválóan beszélt olaszul és angolul is. Egy szőke fiú lépett oda hozzám mikor már javában tartott a buli. A zenét egy jó nevű dj. szolgáltatta így mindenki számára alkalmas zene ment egész este.

- Szia. .- Köszönt rám kedvesen. – Te vagy Lili ugye?

- Igen, és te pedig….- Néztem bele nagy kék szemébe.

- Albin Ibrahimovic. – Nyújtotta felém a kezét és meglepetésemre magyarul szólt. – Örülök, hogy megismerhetlek.

- Nahát. – akadt bennem a szó. – Honnan tudsz Magyarul?

- A barátnőm magyar és tőle tanultam egy pár szót. – Büszkélkedett. – Ő is itt van valahol, de most elveszett a tömegbe.

- Értem, hát akkor majd még találkozunk. – Mosolyogtam rá és elindultam a táncparkett közepe felé mikor Stephan húzott magához, majd táncolni hívott én pedig nem ellenkeztem.

- Haragszol rám? – Emelte fel fejemet mikor látta, hogy nem nagyon merek a szemébe nézni.

- Nem, de akkor sem értettem miért tetted ezt.

- Talán mert piszkos mód hiányzol és szeretlek. – Suttogta a fülembe mikor már egy lassú zene szólt és én átkaroltam a nyakát.

- Tudod, hogy mennyire jó lenne, de a szívemnek nem mondhatok mást mint amit érez.

- Igen persze. – Simogatta meg a hátam, és ekkor Heléna hangját hallottam mikor elnémult a zene.

- Jó estét nektek és köszönjük, hogy itt vagytok velünk és megosztoztok az örömünkbe. Igazán köszönjük és remélem ti is hasonlóan boldogok vagytok és jól érzitek magatokat. Minden lányt szeretnék kérni arra, hogy álljon egy kicsit közelebb mikor eldobom a csokrot. Ez nagyon fontos, mert utána a fiúknak is lesz egy feladat, de most kérlek, kedves hajadon lányok lépjetek közelebb. – Biztatott minket, és én próbáltam kiosonni az ajtón. Ám ekkor meghallottam Heléna hangját a mikrofonba. – Még te is Lili!! Meg ne próbálj kibújni a feladat alól. – Szólt mire kényelmetlenül beálltam a többi csodaszép lány mellé. Heléna felállt egy széke majd nagy lendülettel hátra dobta a csokrát. Rajtam kívül mindenki sikítozott és türemkedett, de én egy helyben álltam ám mikor a felém repülő csokrot megláttam automatikusan is a kezeim közé kaptam.

- Nahát, csak nem! – Szólt újra Heléna a mikrofonba immár leszállva a székről. – Szóval Lili kapta el a csokrot. Remélem hamarosan a te esküvődön is tombolhatunk. – Szólt én pedig Zlatan felé néztem aki széles mosollyal nézett rám. Reméltem, hogy semmi jel szerűt nem gondol bele ebbe az egészbe. Pár perc múlva Manuel hangját hallottuk aki feleségétől vette át a mikrofont.

- Drága haverjaim. Aki még józan és úgy érzi szeretne hamarosan az én fantasztikusan boldog sorsomra jutni. Annak van egy kis játékom. Az est folyamán a kezembe akadt Heléna kék színű harisnya kötője amit most eldobok a még meg nem nősült fiúk között. A jutalom pedig azt kizárva, hogy a monda szerint ő lesz akihez a legközelebb menyünk esküvőre, hogy ezzel a csodaszép lánnyal járhat el egy táncot. – Mutatott rám amitől egy kicsit zavarba jöttem – Szóval fiúk akkor hajrá. – Ezután ő is felállt egy székre és eldobta a ruhadarabot. Magamba imádkoztam, hogy ne valami idióta szőrös pasit kapja aki úgy néz ki mint valami Svéd favágó és meglepetésemre Stephan kezébe pillantottam meg a ruhadarabot. Láttam Zlatan fején, hogy nem igazán boldog a végeredménytől, de biztos voltam benne, hogy nem is annyira akarta megkaparintani a harisnya kötőt, hiszen a magassága miatt sokkal előnyösebb helyzetből indult volna. Stephan viszont majd kicsattant a boldogságtól és én is mosolyogva indultam el felé.

- Szóval akkor a következő lakodalom nálatok lesz? – Kérdezte Manuel mire mindketten csak a fejünket ráztuk. Megszólalt a zene és én kicsit zavarba jöttem a sok ránk tapadó tekintettől.

- Azért örülök, hogy te kaptad el a ruhát. – Szóltam és ő is hasonló véleménnyel volt, bár azért egy huncut mosoly kíséretében így szólt.

- Persze ha nem te lettél volna akkor ennyire nem akarok kapkodni érte.

- Jaj Stephan. – Simogattam meg az arcát és szerencsére már más is csatlakozott hozzánk. A szemem sarkából láttam, hogy Alexandra és Zlatan is egymásra hangolódtak ami kicsit zavart, de nem foglalkoztam vele hanem élveztem, hogy barátom mellett lehetek.

- Olyan szép ez az egész, hogy…

- Kedvet kaptál? – Vágott bele a szavamba és magamat is meglepve egy aprót bólintottam.

- Talán mégsem kéne lemondanom erről. Hiszen minden lánynak jár ez az egy napi hercegnősködés.

- Neked meg főleg. – Bókolt kedvesen, majd elnézést kértem és kivonultam a mosdóba. Megmostam az arcom és megigazítottam a sminkem. Már majdnem kiértem az udvarra ahol az apró fények olyanok voltak mint ha az égbolt leszakad volna és csak egy fehér szalag kötné őket össze. Amíg a látványon ámuldoztam mellém lépett egy lány és amikor felismertem kit is látok magam előtt azt hittem elájulok.

- Lili végre megtaláltalak. – Szólt Magyarul és szemeiben megláttam magamat. Azonnal felszakadt belőlem a sok régi elfeledett emlék és előtörtek az otthoni fájdalmak amiket már majdnem tíz éve sikerült eltemetnem magamba. – Szinte semmit sem változtál. – Hallottam újra, de mikor közelebb jött nem tudtam megmozdulni csak álltam mint valami sóbálvány. A lábaimba nem volt erő a szívem pedig sajgott a sok fájdalmas emléktől amik feltörtek.

- Lili. Jól vagy? – Lépett oda Zlatan és Stephan is egyszerre majd mikor magamhoz tértem könnyes szemmel így válaszoltam.

- Jól vagyok fiúk. – Néztem rájuk és próbáltam erőt venni magamon, hogy kimondjam a nehéz szavakat amiket már olyan régen nem használtam. – Zlatan, Stephan bemutatom nektek a húgomat.