Sziasztok!! Meghoztam az új részt és remélem így is tetszik nektek, hogy most kicsit kevés szó esik Stephanról. Jó olvasását. :).
Puszi: Andrea :).
-
Tessék? – Hüledeztem. – Komolyan megtetted?
-
Igen, miattad… miattunk. Elmehetnénk Amerikába és….
-
De nekem itt van ez a remek szerződés és… ez életem
álma Zlatan. Kérlek, maradj Európába… kérlek, maradj velem!
-
Lili nézd én beváltottam, amit ígértem neked, és
elindítottam a válást. Persze még csak szóba, de… megtettem.
-
De még nem biztos Amerika ugye?
-
Nem tudom mi lesz, hidd el, fogalmam sincs mit kéne
tennem, de ha elválok Alexandrától, akkor nem kis botrány lesz, mert tuti, hogy
beállít mindenféle szarnak. Nekem pedig kell a nyugalom és azt olyan helyen
tehetem meg ahol nem sok a firkász.
-
De ez…. nem utasíthatom vissza. – Mondtam neki. –
Könyörgöm, mondd el, hogy mit akarsz tenni.
-
Nem tehetem. Hidd, el nem tehetem, a szerződésem köt.
-
Senkinek nem mondanám el. – Ígértem, de hajthatatlan
volt és végül én se firtattam a dolgot így elköszöntünk egymástól. Tudtam, ha
messzire igazol lőttek a kapcsolatunknak. Csak ültem a szobába és bámultam
magam elé. Miért teszi, ezt velem az élet mikor minden annyira fantasztikus
lenne? Remek munka, remek pasi. Boldogság, erre meg ez?
-
Szia, bejöhetek? – Lépett be Heléna az ajtón.
-
Persze gyere. Beszéltem Zlatannal.
-
Engem meg Alexandra hívott. – Ült le mellém. – Most mi
lesz?
-
Nem tudom… csak az, hogy ha messze megy, én nem fogok
ennyit repülőzni és… nem lesz időnk egymásra. Azt hittem minden jól alakul.
-
Sajnálom. Meg azt is, hogy ennyire bunkón viselkedtem
néha, de Alexandra családomhoz tartozik és…. most neki sem könnyű. Zlatan csak
elé állt és annyit mondott el akarok válni. Gondolj bele mennyire borzalmas
lehetett neki.
-
Igen, tudom, de… megőrülök. Nem utasíthatom vissza
Paolo ajánlatát.
-
Igazad van. Őszintén megmondva nem gondoltam volna,
hogy ennyire szeretitek egymást, csak mikor Zlatan belekiabált a telefonba és a
repülőtéren megcsókolt rájöttem, ő akkor boldog, ha veled van.
-
Komolyan mondod?
-
Igen, és én sem állhatok az utatokba. Meg tudsz nekem
bocsájtani?
-
Persze. – Öleltem át. Alig vártam már a 14.-ét. Szinte
biztos voltam benne, hogy csodaszép lesz a búcsúzás. A stadion még a szokottnál
is gyönyörűbb volt. Alexandra borzalmas állapotban nézett ki. Sajnáltam, hogy
ennyire szomorú, de nem akartam, hogy elrontsa a kedvemet.
-
Majd lesz, egy rész mikor leviszem Maxit. – Mondta
Helénának. – De én nem hiszem, hogy odamegyek hozzá. Nem sokat beszélünk
mostanában.
-
Alexandra kérlek. – Nyugtatta Heléna.
-
Nem tudok megnyugodni. Mi lesz így velem? – Törölgette
a szemét.
-
Minden rendbe jön, de most nézd, ott jönnek ki. - Mindenki a nevét kiabálta és tapsolt. Két gólt
is szerzett és lecserélését követően Maxi beszaladt hozzá én pedig elsírtam
magam. A felismerés, hogy egy korszak lezárult rosszabb volt, mint gondoltam.
Helénával együtt sírtunk, az örömmel vegyes bánatban. Mondott egy kisebb
beszédet és ő emelte fel a kupát. Kb fél 3 körül értünk haza. Éppen lefekvéshez
készültem mikor Zlatan bekopogott a szobámba.
-
Szia. – Suttogta. – Milyen volt a mai nap?
-
Csodálatos és nagyon érzelmes… büszke vagyok rád, és
hidd el a PSG-nél nem csak legendaként tekintenek majd rád, hanem mint egy…. –
kerestem a szavakat. – király?
-
Köszönöm, de ez eléggé nagy csúsztatás, bár illik
hozzám ez a két megnevezés és… most, hogy így mondod, még tetszik is. –
Villantotta rám széles mosolyát. - Nem
megyünk el valamerre?
-
Most? Mindjárt reggel. – Nevettem el magam.
-
Mikor csináljon örültséget az ember, ha nem most. –
Mosolygott rám majd kilopóztunk a lakásból és csak autóztunk az egész városba.
-
Nem vagy fáradt?
-
De egy kicsit, viszont ez a mai nap… vagyis a tegnapi
annyira felpörgetett, hogy nem tudok aludni.
-
Na és merre megyünk?
-
Menjünk a lakásunkba.
-
Szuper, amúgy is régen voltam már a második otthonomba.–
Szaladt ki a számon, de úgy láttam Zlatannak nagyon jól esik, hogy ezt mondtam.
Ahogy beértünk rögtön kivett egy üveg pezsgőt és két poharat.
-
. Egy pohár pezsgőt?
-
Igen kérek. – Majd a kanapén ülve pezsgőztünk miközben
néztük a napfelkeltét. Csodálatos pillanat volt. Arra ébredtem fel, hogy egy
hatalmas ágyban fekszek és hirtelen azt sem tudom, merre vagyok. A telefonom
után nézelődtem és mikor megvolt felcsatlakoztam a Twitterre. Egy nagyot
nevettem mikor megláttam mit írt ki Zlatan.
-
Jó reggelt drágám. – Jött be kezébe egy nagy bögre
kávéval.
-
Te elvetted a mondatomat. „ Királyként érkeztem és
Legenda ként távozom” - Olvastam fel a bejegyzését. Ezért jogdíjat követelek.
-
Amit csak akarsz. – Majd megcsókolt és az arca
komolyabb lett. – Mi lesz most ezután velünk?
-
Nem tudom… én mindenképpen aláírom a szerződést, és…
reménykedek, hogy a fejedbe meg sem fordul egy olyan baromság, ami millió
km-ekre sodor minket egymástól.
-
Nem tudom mi lesz Lilien és… bármi előfordulhat.
-
Már nem is lesz meccsetek az Európa Bajnokság előtt?
-
De még egy Francia kupadöntő…
-
Amit Zlatan góljával fognak megnyerni. – Öleltem át.
-
Remélem így lesz. Mikor mentek haza?
-
Nem tudom, ha ma nem akkor holnap a legkorábbi géppel
kell elindulnunk.
-
Maradj velem még egy hetet. Jövő héten kupadöntő…. És
utána lesz egy pici szabadidőm. Azt pedig ott töltjük, ahol akarjuk.
-
Alexandrával mi lesz… és Maxival?
-
Ő az én gyerekem is…. Nem veheti el tőlem senki.
-
Veled akarok lenni mindenhol, de ez az állandó
repülőzés kikészít, mert utálok így utazni és eléggé költséges is.
-
Legszívesebben összeköltöznék veled, de még van itt egy
kis dolgom. Bár az E.B. alatt
ideköltözhetnél ebbe a lakásba.
-
Megfontolandó ötlet, mert lehet lesz egy ilyen E.B. számunk
és akkor úgyis ide kell repülnöm. Meg egy pár W.A.G.S.-ot is le kell kapnom….
Tudod a divat miatt.
-
Jól jönne neked most Alexandra.
-
Igen. Eléggé rosszul néz ki. – Osztottam meg vele.
-
Már nem alszunk együtt és alig beszélünk. Csak annyit
mondtam neki, hogy el akarok válni, mert ez nekem már nem megy és… hogy
sajnálom.
-
Nézd, akkor aláírhatom a szerződést? – Fordítottam
vissza újra a beszélgetést az én munkám felé. – Mit gondolsz, megéri?
-
Ha bármit is mondok, azzal elárulom magam.
-
Ez nem teheted meg velem! – Emeltem fel a hangom. –
Nekem ez fontos, mert a jövőmről van szó. Dönts el és mondd meg.
-
Csak az E.B. után fogok bármit is mondani.
-
De miért?
-
Mert durrantani akarok. – Tárta szét a karját. Hogy én
mennyire utálom ezt a dolgot. Sokkal jobb lenne, ha nem ez folyna már a csapból
is, de nekem is tudnom kell. Mindenképpen, hiszen a jövőmről van szó és azt
csak vele képzelem el.
-
Olyat akarok, amin mindenki meglepődik és felkapja
fejét, hogy nahát, ez oda megy? Vagy valami ilyesmi. Ami meglepi az embereket
érted? Nem mehetek átlagos csapatba.
-
Akkor köztünk vége?
-
Már mért lenne?
-
Mert….. Amerika lenne a nagy dobásod. Kérlek, vigyél
haza. – Álltam fel és öltözködni
kezdtem.
-
Lili ne már.
-
Ne érj, és ne szólj hozzám! Csak ennyit kérek tőled…
-
De még én sem tudom.
-
Jaj dehogy nem! Tök hülyének nézel, és megint… pont
mikor azt hittem tényleg szeretsz, újra rá kell jönnöm, hogy egy paraszt vagy.
Te döntesz…. de gondolj rám is, mert ha Amerikába igazolsz, akkor engem többet
nem látsz, mert ez a munka az életem és aláírom a szerződést. – Majd
felöltöztem és együtt mentünk haza. Már majdnem éjfél volt mire Milánóba értünk
és egész este csak a jövőn gondolkoztam. Tudtam, hogy tudja, de a büszkesége
meg ezt az idióta titkolózás felidegesített. Hétfőn bementem a szerkesztőségbe
és aláírtam a papírokat. Egyszerre voltam boldog és csalódott is. Hazaérve elkezdtem
szerkeszteni a Júniusi számot ahol Ő volt a téma. A diktafonomat hallgattam,
hogy leírjam az interjút és a képeket, de folyamatosan csak sírtam. Egy üveg
Nutellával a kezembe próbáltam vigasztalódni, de sehogy sem ment. A hangja és
az emlékek minden pillanatban csak mélyebb sebet ejtettek a szívemen. Ez így
ment egész Csütörtökig, míg barátnőm belépett a szobámba és kikapta a kezemből
az üveget.
-
Hé…. Még eszek!! – Tiltakoztam.
-
Nem érdekel, de ezt sem te sem ő nem csinálja.
-
Miről beszélsz? -
Csodálkoztam.
-
Ez az egész, hogy hallod a hangját és látod a fotókat,
amikről az jut eszedbe, hogy milyen volt vele vagy mit tudom én…. de ez nem
munka és főleg nem, úgy ha csak Nutellát eszel.
-
Miért tette ezt velem?
-
Mert egy idióta és… fogalmam sincs, mire kell ez a
titkolózás. Amúgy ha megnyugtat ő is szarul van, de neki még Alexandra is ott van,
aki látványosan nem hordja a gyűrűjét így már mennek a találgatások.
Gondolhatod… EB előtt. Meg minden nap kérdez rólad.
-
Nem akarok hallani róla, vagyis…. hogy lehet valakit
ennyire szeretni?
-
Nem tudom… csak egyszer voltam szerelmes, és most egy
kicsit Manuelbe, de most a terjeszkedés lényegesebb.
-
Én pedig most, de totálisan. Láttad ezt a reklámot? –
Mutattam meg neki a parfüm reklámot, ami tegnap fedeztem fel. – Nem őrülten
sexi?
-
Még sosem néztem így rá, de meg kell adni nem rossz. –
Mondta elismerően. – Büszke vagyok rá, hogy ő a tesóm és mióta ide jöttem
sokkal jobb a viszonyunk, mint mikor gyerekek voltunk. Nekem is nagyon
hiányzik.
-
Még jó, hogy ennyi felvétel van róla a youtube-on.
-
De ezt akkor sem csinálhatjátok. Komolyan olyanok vagytok,
mint két gyerek. Hívd fel, mert szarul van, és ha nem nyerik meg ezt a kupát és
mindkettőtöket fejbe kólintom.
-
Te mész a meccsre?
-
Nem…. eléggé drága volt most ez a sok ide-oda
repülőzés. – Mondta szomorúan.
-
Ha szeretnél elmenni és odaadom a jegyemet, mert… én
már eléggé rég lefoglaltam, de mivel nem megyek ezért.
-
Az a te nevedre szól.
-
Igen, de még át lehet íratni. – Néztem rá. – Én nem
megyek.
-
Jólesne neki, ha mellette lennél, de ha nem akkor hívd fel,
legalább mert ki van bukva.
-
Oké. Rendben van. – Egyeztem bele és feltárcsáztam
Zlatan számát.
-
Szia én vagyok. – Szóltam bele.
-
Lili… már azt hittem sosem beszélünk.
-
Én is…csak Heléna meggyőzött és… borzalmasan hiányzik a
hangod és… te is, és… csak nézem a parfümös videódat és…. bocsáss meg.
-
Ugyan ne kérj bocsánatot…. nekem kéne bocsánatot kérni,
amiért ennyire megbántottalak. Te vagy életem szerelme. Holnap jössz a meccsre?
-
Nem hiszem, mert…
-
Kérlek, gyere.
-
Mi ez ami Twitteredre van kiírva? Az a dátum, amikor
megmondod hova igazolsz?
-
Lili mért kérdezel tőlem olyanokat, amiket nem
válaszolhatok meg?
-
Mellesleg aláírtam a szerződésem, szóval én négy évre
itt maradok. – Mondtam, és mély hallgatás volt a vonal végén. – Zlatan itt
vagy?
-
Igen… persze, csak… elgondolkodtam egy pillanatra. Gratulálok
drágám, ez a négy év biztos fantasztikus lesz.
-
Veled ugye? – Próbálkoztam.
-
Lili meddig játsszuk még ezt?
-
Jó felejtsd el! – Adtam be a derekam.
-
Szóval mi lesz holnap? Kimegyek, eléd csak gyere el.
-
Oké, rendben van. Akkor ott találkozunk. De mi legyen
Pénteken? Hol aludjak?
-
A lakásunkba, vagy az nem jó?
-
De… persze, hogy jó. Amúgy jól vagy?
-
Nem annyira…. Alexandra élvezi, hogy úton útfélen
fotózgatják, hogy nincs rajta a gyűrű. Ezzel harcol, hogy úgy mondjam ellenem.
-
Zlatan velem leszel Pénteken este?
-
Igen mindenféle képen. – Nyugtatott meg. Pénteken
felültem a repülőgépre és délután négyre értem Párizsba. Zlatan fantasztikusan
nézett ki. Sima farmer nadrág és egy barna kockás inget viselt. A napszemüveg
persze elmaradhatatlan volt. Elmosolyodtam, mert aki igazán ismeri, azt egy
napszemüveg nem téveszti meg.
-
Szia. – Mosolyogtam rá. Arca nagyon fáradnak tűnt
szemei pedig szomorúak voltak. Tudtam, hogy nincsenek rendben a dolgai.
-
Hello. De örülök, hogy itt vagy. – Ölelt át és én
mélyen beszívtam kellemes illatát. – Gyere, menjünk haza. – Majd kézen fogva
kisétáltunk a terminálból.
-
Hogyhogy megfogod a kezem? – Néztem rá, de ez a kis
dolog is nagyon jólesett.
-
Mért titkolnám mikor ez az igazság? – Léptünk ki és
szinte pillanatok alatt fotósok hada vett körbe minket. Azt sem tudtam mi a
fene van. A vakuk kattogtak Zlatan pedig elengedte a kezem. Mindenhol francia
emberek kiabáltak és mikrofonokat nyomkodtak, hol nekem, hol pedig neki. Nem
tudtam kezelni a helyzete és elő jött a pánikom is. Úgy éreztem rosszul vagyok
és nem volt kiút a nagy ember tömegből. Nem láttam sehol Zlatant. Nem kaptam
levegőt és akkor úgy éreztem elsötétül előttem a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése