2016. augusztus 23., kedd

2/6. Merre tovább......?

Elérkezett a B.L. és Heléna szülinapja hetében Zlatanék kiestek a Manchester City ellen. Együtt néztük barátnőmmel és mindketten nagyon szomorúak voltunk.
-         Semmit nem tettek. – Mérgelődött Heléna. – Megérdemelték….az első meccsen is mi volt? LÓSZAR és azt hittem, hogy a drága tesókám végre magához tér és rúg legalább kettőt erre meg EZ A LÖTYÖGÉS!!! Legszívesebben felhívnám, és jól beolvasnék neki.
-         Nyugi már drága Heléna majd jó lesz, hiszen vezetik a bajnokságot.
-         Igen, de Zlatan megint nem nyer B.L-.-t.
-         Na, ez baj.  – Mondtam neki, hiszen tudom, hogy Zlatan minden álma a Bajnokok Ligája megnyerése, és most annyira közel voltak hozzá… de hát.. ezért szeretem a focit, mert annyira kiszámíthatatlan.
-          Amúgy meg a Csütörtökön eljössz velem bulizni? – Néztem rá, és reméltem, hogy ettől jobb kedve lesz.
-         Persze…. majd dumálok a csajokkal.
-         Oké. Rendben van. – Mosolyogtam. Alig vártam már a Csütörtököt. Rengeteget készültem rá és arra, hogy minden tökéletes legyen. Egy helyi szórakozó helyet béreltem ki és a dekorációt is én készítettem. Nem akartam szervezőket felkérni egyedül egyik kolléganőmet, Kamillát kértem fel, hogy segítsen és Stephan testvérét Manuelt, mert neki hihetetlen kapcsolatai vannak. ¾-ed kilenckor már mindenki ott volt csak éppen Zlatan nem. Igazán mérges voltam rá, hogy képtelen azt a rohad telefont felvenni. Barátnőmet kilencre vártuk és úgy volt, hogy Manuel hozza el a helyszínre, valami indokkal. Örültem, hogy újra beszéltek, mert így az én dolgom is könnyebb volt, viszont mikor már egyre közelebb került a kezdés időpontja nagyon ideges lettem.
-         Végre már!! – Kiabáltam mikor Zlatan nagy nehezen felvette a készüléket
       – Hol a francban vagy?
-         Lili nyugi már. Volt egy kis probléma, de….
-         A TESÓD SZÜLINAPJA VAN BASZKI! – Kiabáltam vele. – Minimum, hogy TE vagy az ELSŐ, aki ideér! – Szinte már ordítottam vele, annyira ideges voltam.
-         Kérlek, figyelj rám, már mindjárt ott vagyok, csak…. Alexandra nem jött velem, mert Maxi megbetegedett és…
-         Ó. – Váltottam kicsit kedvesebb hangon. – Mi a baja? Remélem nem komoly.
-         Nem tudom, mi lehet vele. – Hallottam a hangját. – Eléggé aggódom, mert még nem sokszor volt beteg most meg szarul van. Hány és….megy a hasa. Még csak négy éves és ő a legfontosabb nekem és éppen kórházba van kiszáradás miatt és nekem is velük kellene lennem, de Alexandra azt mondta, hogy jöjjek, hiszen a tesóm kedvét ne rontsuk el.
-         Sajnálom, én nem tudtam…. Én… bocsánat, hogy kiabáltam… - Hadartam gyorsan.
-         Nincs gáz, csak… ő az életem, az én fiam. Mindegy ez most csak Helénáról szól. Kb. öt perc és ott vagyok jó?
-         Igen… várunk. – Majd leraktam a kagylót. Tudom, hogy nem lehet neki sem könnyű… de remélem nem lesz gáz, és annyira utáltam magam e miatt, de kicsit örültem, hogy Alexandra nem jött el. Szerencsére pár percen belül begördült a kocsija és én annyira boldog voltam, hogy számomra éveknek tűnő hónapok óta újra látom. Fekete farmerja fölé sötétkék inget vett fel és annyira örültem mikor köszönésképpen kaptam tőle két puszit. A meglepetés fantasztikusan sikerült és már javában tartott a buli mikor megkerestem a fiúkat, de mikor láttam, hogy Stephan és Zlatan eléggé komolyan beszélgettek úgy gondoltam nem zavarom őket.
-         Annyira köszönöm. – Jött oda barátnőm. – Imádlak benneteket, de komolyan. Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz 30 évesnek lenni, de ti megmutattátok, hogy ez a kor is lehet szép. Meg ezek az ajándékok és a sok csillogó dekoráció és a csoki szökőkút és a sok gyümölcs, és ez a hatalmas torta is egyszerűen tuti volt és mindenki itt van, akit imádok. - Csillogott a szeme örömébe.
-         Örülök, hogy sikerült örömet szerezni neked. – Öleltem át. – Te vagy a legjobb barátnőm és sok mindent köszönhetek neked.
-         Ugyan már Lili.
-         De tényleg, nem is tudom mi lett volna akkor, ha nem ismerlek meg.
-         Tudod, hogy imádom azt a hülye fejedet te csaaajjjj. – Ölelt magához. – Na de most induljunk táncolni. – Fogta meg a kezem és a tánc parkett felé húzott. Az este már bőven tartott és a piák is egyre jobban folytak. Zlatannak is egyre jobb hangulata lett és én semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy minél közelebb kerüljünk egymáshoz, tudnom kell, mit érez irántam, de egy idő után eltűnt a szeme elől és reméltem csak azért vonult el, mert Alexandra hívta.
-         Azt gondolom Heléna nagyon boldog. – Lépett oda Stephan és akkor láttam, hogy barátnőm és Manuel hevesen csókolózik.
-         Szerinted van jövője a kapcsolatuknak?
-         Remélem. – Kacsintott rám majd megfogta a kezem és táncolni kezdtünk egy lassú számra. Olyan fél óra múlva újra megláttam Zlatant aki az étkező felé ment.
-         Bocsi Step., de hozok valami innivalót. Te nem kész?
-         Nem, de köszi. – Nézett rám én pedig elindultam a konyhának kijelölt helység felé ahol Zlatant találtam.
-         Jól vagy? – Kérdeztem.
-         Persze… csak Alexandrával beszéltem.
-         Jól van Maxi?
-         Igen, szerencsére... – Mosolygott rám azzal az édes mosolyával, amit imádok.
-         Jó a buli amúgy….. – Mentem közel a pulthoz ahol egy kis tálkába szamóca volt. Belemártottam egy tálba, amibe olvasztott csokit töltöttek, mert barátnőm imádja a csokiba mártogatott gyümölcsöket. Ezért is volt ez a csoki szökőkút, amit nem kis időbe tellett megszereznem. – Ó ez őrületesen finom. Nem kérsz? – Néztem rá és próbáltam olyan csábítóan enni amennyire csak tudtam.
-         Csoki nélkül jobb. – Mondta majd miután kivett egy szamócát elindult visszafelé.
-         - Várj! – Álltam elé gyorsan. – Mi lenne, ha innánk valamit? Csinálok neked egy koktélt jó, vagy… esetleg csak simán valami italt? Amit csak akarsz! – Néztem fel rá és annyira szerettem volna megcsókolni.
-         Lili kérlek ez… most nem megy. – Mondta kedvesen majd kikerülve ott hagyott egyedül. „már biztos nem én vagyok az a csaj” futott át az agyamon és muszáj volt friss levegőre mennem. Az Áprilisi levegőbe már lehetett érezni a tavaszt, de az égen esőfelhők takarták el néhol a csillagokat. Leültem a lépcsőre és utáltam, hogy szememet megint könnyek kezdték csípni. Szerettem Zlatant ehhez semmi kétség nem fér, de úgy láttam ő már tovább lépett. Stephan nem mesélte, hogy elköltözött volna, vagy a válást terveznék, ahogy Karácsonykor ígérte nekem. Már akkor is túl naiv voltam, mikor ágyba bújtam vele és örültem, hogy Stephannak nem vallottam be, hogy vele léptem félre. A telefonomba a Zlatannal közös képeinket nézegettem mikor valaki eltakarta a lámpafényt.
-         Egész helyesek vagyunk együtt. – Hallottam hátam mögül az erős mégis megnyugtató hangot, amit annyira szeretek.
-         Miért jöttél ki? – Törölgettem zavartan könnyes szememet mire leült mellém a lépcsőre.
-         Mert már mindenhol téged kerestelek és mivel bent nem voltál gondoltam itt lehetsz kint.
-         Nyugodtan menj vissza… én csak elmenekültem a sok embertől.
-         Remekül megszervezted a bulit. Köszönöm.
-         Semmiség… a legjobb barátnőmért tettem, és ha ő boldog, akkor én is az vagyok.
-         Most mégis könnyes a szemed.
-         Igen, mert…. belement valami…. És…
-         Lili nézd én…. örülök, hogy látlak, komolyan. Hiányoztál. – Fogta meg a kezem.
-         Te is nekem. – Szalad ki a számon bár éreztem, hogy nem szabadna felfednem előtte az érzelmeimet.
-         Azt hittem, hogy felhívsz vagy… valami Karácsony után… de aztán olyan jóba lettetek Stephannal, hogy azt gondoltam már nem is érdekellek többet.
-         Mégis honnan gondoltál ilyet?
-         Nem tudom, viszont megvettem azt a lakást, amit kettőnknek terveztem és… jövő héten elköltözök.
-         Mi van? – Csodálkoztam. – Mégis… mit fogsz akkor mondani Alexandrának?
-         Azt hogy már nem szeretem és… el akarok válni, de hiszen ezt már neked is elmondtam. Senki mással nem akarok lenni csak veled.
-         Kérlek ne ámíts már!! – Álltam fel és leporoltam a ruhámat. – Eddig is rengeteg időd lett volna, de nem tetted… most is ezt mondod és most sem fog semmi történni.
-         De ha megteszem, elhiszed majd?
-         NEM! – Indultam az ajtó felé, de megfogta a kezem és a falnak nyomott. A hideg fal érintése és a testemet átjárt forróság kettőssége mikor a ruhám alá csúsztatta a kezét egy pillanatra elbódított.
-         Szeretlek Lili és kérlek……
-         Annyira nem tudom, már mit kéne tegyek Zlatan.
-         Menjünk el és… ha egy kicsit kettesbe lennénk talán….
-         Nem. – Toltam el magamtól. – Azért, hogy újra megdugj, majd hónap múlva jussak eszedbe? Én ezt nem tudom tovább csinálni!! Vagy komolyan gondoljuk és akkor tényleg legyünk együtt és… ennyi. De én ezt nem fogom csinálni és te sem teheted ezt meg velem!! Ne bizonytalaníts el!!!
-         De én tényleg komolyan gondolom.
-         AKKOR MIÉRT CSAK ÍGY JUTOTTAM ESZEDBE? – Kiabáltam rá. – Ha Helénának nem lett volna születésnapja, vajon mikor emeled fel a telefont, hogy beszélj velem? Most meg idejössz és próbálsz elcsábítani ezzel a pimaszul jóképű stílusoddal…. és….
-         Ezt te nem értheted… én nagyon el voltam foglalva… és…
-         Ilyen hülye kifogást is csak te találhatsz ki! Elegem van belőled!! – Borultam ki és már nem is akartam titkolni, hogy folynak a szememből a könnyek.
-         Na mi van? – Jött ki Heléna és meglepődést láttam a szemébe mikor az én könnyes arcomra és a testvérére pillantott, aki eléggé bűnbánó képet vágott. 
– Talán rosszkor jöttem ki?
-         Nem. – Szólt mérgesen Zlatan majd beindult a terembe.
-         Megzavartam valamit? – Lépett oda hozzám.
-         Semmit. – Néztem rá barátnőmre, de mikor átölelt nem bírtam ki és újra sírásba törtem ki. – Annyira szeretem a tesódat Heléna.
-         Sajnálom Lili. – Vigasztalt. – Megint megbántott?
-         Nem csak megint….. összezavart.
-         Töröld meg a szemed, mert eléggé rosszul festesz. – Adott nekem egy zsebkendőt. – Gyere menjünk be a mosdóba és ott felfrissítjük a sminkedet.
-         Köszönöm. – Néztem rá hálásan.
-         Amúgy szeret téged. – Szólt barátnőm mikor már a mosdóba voltunk.
-         Most te is ezzel jössz nekem Heléna….. talán összebeszéltetek?
-         Nem, de tudom és ismerem. Amikor rád néz vagy… ahogy rólad kérdez mikor beszélünk…. és szinte minden héten beszélek vele.
-         Én erről miért nem tudok?
-         Mert azt mondta ne mondtam el, de ezt a nyűglődést amit csináltok már nekem fáj látni. Szeret téged, hidd el. Ismerem a testvéremet, és tudom milyen amikor szeret valamit vagy valakit. Odáig van érted csak nehezen tudja kifejezi az érzelmeit és nem mer sok ember magához közel engedni. Néha durva és bunkó, de akkor is csak a szeretet beszél belőle.
-         Mindig csak az van, hogy találkozunk és összefekszünk aztán dob.
-         Legutóbb nálad volt a lehetőség, hogy együtt legyetek, de t e nem éltél vele. – Emlékeztetett.
-         Talán… tudsz arról amit Karácsonykor mondott nekem? – Tettem fel a kérdést.
-         Igen Lili mindent tudok, és ezért is nem értem ezt.
-         Mit tegyek?
-         Mondd meg neki, hogy mit érzel.
-         De hiszen tudja…. és nem én játszok a másikkal…
-         Menj és beszélj vele újra. – Biztatott majd kiléptem az ajtón és megkerestem Zlatant. Szerencsére magassága miatt kitűnt a tömegből így elindultam felé, majd megfogtam a kezét és táncolni húztam. Nem szóltunk egymáshoz semmit csak élveztük a közelséget. Mikor vége lett a zenének magához húzott és megcsókolt. Elértem amit akartam.   
-         Mi lenne ha elvonulnánk? – Nézett rám és én igennel feleltem, bár tudtam, mi fog következni ha hazamegyünk, de már annyira akartam, hogy az sem érdekelt mi lesz holnap vagy esetleg hónapok múlva. Kiakartam élvezni minden vele töltött percet amíg azt érzem csak az enyém.
-         Az a baj, hogy nincs itt az autóm. – Néztem rá.
-         Én meg taxival jöttem miután lepakoltam a cuccomat a tesómnál, de várj van egy ötletem. – Mosolygott rám és odament Stephanhoz aki meglepetésemre odaadta neki a kocsi kulcsát. Kicsit féltem, hogy Stephanba milyen érzések lesznek ezek után, de reméltem felfogja a dolgot és felnőtt módjára fogja lekezelni. Beültem a kocsiba és már ott alig bírtunk magunkkal, de még mielőtt túlságosan belemelegedtünk volna a dolgokba Zlatan indított és Heléna lakása felé vette az irányt. Kint eleredt az eső és ekkor eszembe jutott egy zene, amit Kamillával, a magyar kolléganőmmel hallgattunk mikor csináltuk a dekorációt. Persze Zlatan semmit nem értett belőle, de miután elmagyaráztam a szövegét csak ennyit szólt.
-         Én benne lennék egy ilyenbe is, csak aztán meg ne fázz.
-         Majd utána felmelegítesz, vagy ápolsz úgy mikor összejöttünk.
-         Az volt életem egyik legjobb döntése, hogy akkor nem repültem haza hanem veled maradtam.
-         Örülök, hogy így döntöttél. – Mosolyogtam rá majd mikor leállt a kocsi Zlatan kiszállt és csak állt az esőbe ami szinte már szakadt.
-         Gyere már Lili. Szállj ki!
-         Nincs esernyőm.
-         Nem érdekel az senkit. – Húzott ki majd megcsókolt miközben totál átázott mindenünk, ami csak abból volt jó, hogy átlátszott minden a vékony ruhán, amit mindketten viseltünk. Nagy nehezen bementünk a lakásba majd a szoba felé húztam. Kihámoztam a ruhájából és elámultam a tökéletes testén.
-         Na mi az? – Mosolygott rám kajánul.
-         Még mindig annyira… annyira… izmos és tökéletes vagy.
-         Te is. – Kapott a karjába és az ágyra fektetett majd újra átadtam magam neki. Nyelve feltérképezte az egész testemet amitől a mennyországba éreztem magam.
-         Szeretlek Lili. – Csókolt meg.
-         Én is szeretlek Zlatan és ez mindig így fog maradni. – Majd gyengéden megcsókolt és belém hatolt. Fantasztikus volt és el sem hiszem, hogyan is voltam képes ennyi időt nélküle eltölteni. Reggel azonban nem volt mellettem és rögtön az futott át az agyamon, hogy most akkor mi lesz köztünk ezután. Vagyon együtt vagyunk vagy nem? Amint ezen gondolkoztam Stephan kiabálására lettem figyelmes.
-         A legjobb haverom vagy! – Hallottam ingerült hangját. – Hogy tehetted ezt…. Ráadásul úgy, hogy a fiad épp kórházba van.
-         Stephan nézd ezt te nem értheted…
-         Miért kellett ezt csinálni mikor úgyis összetöröd a szívét?
-         Stephan…
-         Nem! Ez lesz úgyis, csak szegény Lili annyira szeret, hogy nem látja, de én tudom mi lesz megint vele. Most megdugtad meg mondtál neki szépeket és újra eltűnsz HÓNAPOKRA ahogy szoktad. Undorító vagy!
-         Ez nem igaz én..
-         Mért nem ezt tetted vele legutóbb is? Miattad volt szarul… és én nem tudok vele mit tenni. Azt hittem, hogy újra az enyém lehet. Már csak pár hónap kellett volna, és újra belém szeret, erre meg ezt veted be?
-         Bocsánat, hogy a tesóm most harminc éves.
-         Te is tudod, hogy nem erről van szó. – Ordította.
-         Oké, ezt MOST FEJEZZÉTEK BE! – Csitította őket Heléna.
-         –Miért mindig én vagyok a rossz? – Csodálkozott Zlatan. – Lili is akarta…
-         Nyilván, mert nem lát tovább a rózsaszín ködnél meg az aljas szavaknál, amit te mondasz neki.
-         Jó reggelt. – Léptem ki a szobaajtón. Mindkét fiú az előszobába vitatkozott Heléna pedig köntösbe ült a kanapén Manuel mellett.

A zene amit Lili és Zlatan hallgatott a kocsiba:  Eső

Nincsenek megjegyzések: