Stephan szemszöge: Mikor Zlatan elment Lili teljesen
összetört. Nem tudtam semmi olyat tenni amivel jobb kedvre deríthetném.
Megpróbáltam mindent, de semmivel nem lehetett kibillenteni ebből a depressziós
állapotából. Október 3.- án volt Zlatan 30. éves. Reménykedtem benne, hogy nem
jut eszébe de Heléna természetesen figyelmeztette rá. A csajok néha olyan
idiótán tudnak viselkedni. Az én születésnapom 27.- én volt és szerettem volna
egy bulit rendezni, de féltem, hogy mi lesz ha ezzel újra magamra haragítom a
barátomat. Bementem hozzá beszélgetni. Felvetettem neki a vacsora ötletét, de
nem figyelt rám. Aztán közelebb mentem hozzá és nem tudom egyszer csak az ágyba
kötöttünk ki. Onnantól kezdve pedig szinte minden éjszakát együtt töltöttünk.
Örültem, hogy végre az enyém lehet és igyekeztem elhessegetni azt a gondolatot,
hogy azért van velem, mert Zlatan épp nincs itt. Reméltem ő is ennyire élvezi
az együtt léteinket, mint én. Az egyik ilyen éjszaka után azonban arra ébredtem
fel, hogy Lili nincs mellettem. Kimentem és hallottam, hogy a fürdőszobában sír
és hallottam, hogy magában azt motyogja, hogy „ Hiányzol Zlatan” és hogy „ezt
nem kellette volna” Gondoltam bűntudata van és tudtam, hogy tenni kell valamit,
mert ez csak rosszabb lesz. Másnap feltárcsáztam ezt az idiótát, aki
szerencsére felvette:
- Hello. – Köszöntem bele a telefonba.
- Szia. Mi van? Hogyhogy felhívsz?
- Mert beszélnünk kell egy fontos dologról.
- Nézd…. Nem érek rá…. És…
- Zlatan Liliről van szó. – Mondtam és tudtam, hogy ez
betalált.
- Mi van vele? Talán…. Nem jól van?
- Nem… abszolút nincs jól és félek, hogy ez csak rosszabb
lesz….mert… én már nem tudok neki segíteni. Rohadtul szemét módon bántál el
vele és…
- Ha azért hívtál, hogy sértegess, akkor jobb lenne ha
leraknánk.
- Nem… várj! - Állítottam
le. – Tudod volt a szülinapot 27. -én és mivel akkor nem ünnepeltük meg gondoltam csinálok egy bulit…. Amire
jó lenne ha te is eltolnád a képedet.
- Meghívsz engem? – Csodálkozott.
- Mégis csak haverok vagyunk vagy mi a szar…. Na és persze
Lilinek is jólesne ha látna.
- Még átgondolom és…
- Zlatan ezen nem akarom, hogy gondolkodj! Válaszolj, jössz
vagy nem?
- Rendben megyek. Kösz a meghívást haver.
- Nem csak magam miatt teszem. – Mondtam, de örültem is neki
hogy igent mondott. Beszéltem Helénával is és meg tudtam győzni, hogy legalább
csak beszéljék meg a dolgokat. Még jól is esett, neki, mert így újra láthatta a
testvérét. Remélem minden úgy fog alakulni ahogy elterveztem. Nem tudom min
vesztek össze, de nem is érdekel. Ez olyan…csajos dolog, amibe semmi pénzért nem
akartam beleütni az orromat. Nekem már az lesz a szülinapi ajándék, ha Lilibe
végre újra visszatér az élet és a jókedv, és ha ezzel el kell viselnem ezt a
bunkó haveromat, akkor összeszorítom a fogam és megteszem. Persze továbbra sem
mondok le arról, hogy valamikor még újra a barátnőm lesz.
Zlatan szemszöge: Épp edzésről jöttem haza, de semmi kedvem
nem volt otthon tartózkodni és Alexandrával báj cseverészni. Borzalmasan elegem
volt abból, hogy úton- útfélen mindenféle magazinnak interjúzik a
terhességéről. Nem szeretem a firkászokat, mert valótlan és buta dolgokat
írnak. Inkább a munkámról kéne, hogy írjanak, de akármennyire is jó vagyok a
PSG-nél azt sajnos csak a sportújságok címlapján jelenik meg…. És ott kis csak
egy kicsi cikk. De ha Alexandra tálal ki, már azonnal oldalakon át lehozzák.
Nagyon rosszul viseli a terhességét és ezzel nekem is nehezebb a munkámra
koncentrálni. Hisztizik és mindenféle extra kívánsága van. Hiányzott Lili, de nem
mertem felhívni, mert féltem, hogy elküldene a búsba. Váratlanul azonban
Stephan nevét láttam a telefon kijelzőmön. Lebeszéltem vele a szülinapját és
jól esett, hogy gondol rám. Örültem, hogy Lili mellett van.
- Szia. – Léptem be a lakásba. – Alexandra a kanapén feküdt
és egy lakberendezési magazint olvasgatott. – Azt hittem ma dolgozol.
- Nem… már nem megyek be. Hétvégén elmehetnénk a szüleimhez.
– Jött közel hozzám, de mikor megpróbált átölelni eltoltam magamtól. Már jó
ideje nem szeretkeztünk, de nem voltam képes Lili után mással lenni. Főleg nem
vele. Csak éltünk egymás mellett, mint két lakótárs. Számomra ez kényszer volt.
- Nem megyek veled sehova, ugyanis vissza kell mennem
Milanóba. – Néztem mélyen a szemébe.
- MI???
- Igen… egy haveromnak lesz a szülinapja és meghívtak.
- Na és mi lesz velem? – Emelte fel azt az idegesítő
hangját.
- Majd anyádéknál leszel. Nekem akkor is el kell mennem.
Holnap indulok.
- Mondd ki az?
- Stephan El Shaarawy.
- Igazán?
- Igen… és legalább a tesómmal is összefuthatok.
- Nem akarom, hogy elmenj!
- Leszarom. – Hagytam ott és bevonultam a szobába, de utánam
jött. – Mit akarsz???
- Nem mehetsz el Zlatan!!!!
- Alexandra állj le jó?? Itt vagyok veled… ezt akartad nem?
Viszont nem tilthatod meg, hogy elmenjek egy buliba ahova meghívtak….
- Miközben a terhes feleséged itt van.
- Nem is vagy a feleségem. – Vetettem oda neki hűvösen.
- Még….
- Nem akarlak elvenni már ne haragudj.
- De igen. – Nézett rám mérgesen. – Elmehetsz, de akkor
Decemberben összeházasodunk.
- Nem! Ezt nem csinálod meg velem.
- Akkor nem mehetsz el!
- Bazd meg nem vagy az anyám!!!
- Vagy ez van semmi…. És elköltözök, olyan helyre ahol a
büdös életbe nem láthatod a gyereked!!! Most még elmehetsz, mert gondolom
MIATTA mész vissza…. De utána Decemberbe összeházasodunk.
- Miért jó neked ha elveszlek, de tudod, hogy NEM
SZERETLEK!!!??? - Néztem bele mélyen a szemébe és ő erre nem tudott válaszolni.
Én meg fogtam magam és ott hagytam a fenébe. Mégis mi francért zsarolgat???
Hogy tehet ilyet egy nő??? Alexandra olyan kedves volt mikor összejöttünk és
annyira csodaszép. Most ennek nyoma sincs, mert csak egy követelőző hisztérika
lett. Hatalmas volt rajtam a nyomás, és de mikor visszamentem igent mondtam
neki. Nem veszíthetem el a még meg sem született babánkat. Másnap korán reggel
elindultam a repülő térre és felszálltam a Milánói gépre. Stephan jött ki elém
és egyenesen Helénához fuvarozott. Nem volt felhőtlen a barátságunk, de bírtunk
egymással beszélgetni. Beléptem és Heléna azonnal a nyakamba ugrott.
- Hol van? – Kérdeztem és tudta kire gondolok. Csendben
besétáltam a szobába és megláttam Lilit aki a fotómat nézte.
- Hello. – Köszöntem rá. Mikor megfordult láttam mennyire
szomorú a szeme és milyen sokat fogyott, mégis csodaszép volt és kívánatos.
- Zlatan. TE JÓ ÉG!!! – Hallottam a hangját és kitört belőle
a sírás. Odamentem hozzá és csak átöleltem. Mennyire jó volt érezni újra az
illatát. Stephan és a tesóm pedig csak álltak a szobába és nézték a mi kis
jelenetünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése