Igazából pont erre a látványra számítottam.
Stephan és Viktória egymásba gabalyodva voltak az ágyba. Elfogott a döbbenettel
egybekötött fájdalom. Mozdulni sem bírtam, és csak Stephan hangját hallottam
meg Viktóriáét. Valami olyanra emlékszek, hogy a lányok vigasztaltak a mosdóba,
de én csak sírtam és sírtam. Aztán egyik italt töltöttem magamba a másik után,
majd Stephan magyarázott valamit arról, hogy bocsássak meg, és aztán tényleg
homályos volt minden.
Ajtókopogásra ébredtem, és arra, hogy
iszonyúan fáj a fejem. Napsütötte szobába feküdtem egy francia ágyon. Viszont
arról fogalmam sem volt, hogyan és mikor kerültem oda. A kopogás egyre
hangosabb lett én pedig még mindig borzasztó fáradt voltam.
-
Hello Lili itt vagy? – Mintha Zlatan hangját
hallottam volna tompán a távolból és hozzá megjelent magas, copfos tulajdonosa
is. – Jól vagy? – Lépett oda hozzám és arcáról az aggodalmat olvastam le.
-
Nem, borzasztóan szarul érzem magam. – Ültem fel
és az jutott eszembe, hogy kedvem lenne ki inni egy egész csapot.
-
Ha ez megnyugtat úgy is nézel ki. – Szolt majd
leült mellém az ágyra.
-
Ez kedves volt.
-
Én már csak ilyen kedves ember vagyok. Hoztam
kávét. – Nyújtotta felém az egyik dobozos italt.
-
Köszi, de most egy hatalmas pohár hideg vízre van
szükségem.
-
Stephant lerendeztem tegnap.
-
Mit csináltál vele? – Kérdeztem riadtan – Ugye
nem verted meg vagy ilyesmi?
-
Azért ennyire nem vagyok kemény legény. –
Nevette el magát. – Csak elmondtam neki, amit már rég el akartam.
-
Annyira… fáj. – Suttogtam, ahogy eszembe
jutottak a tegnap esti emlékeim. – Én megbíztam benne Zlatan érted? Annyira…
-
Ne sírj már! Utálom, ha előttem sírnak.
-
Akkor kapd be és menj el! – Néztem rá a
könnyeimen keresztül, de akkor felálltam és ő átölelt.
-
Ugye tudod, hogy egy eléggé drága ing van
rajtam?
-
Nem érdekel. – Zokogtam tovább. – Merre vannak a
lányok?
-
Alexandra még alszik, Heléna pedig fogalmam
sincs.
-
Azt sem tudom mennyi az idő. – Bújtam ki az
öleléséből és valami ruha után néztem. Csak egy bugyi és egy topp volt rajtam.
Persze mikor ez átfutott az agyamon, már nem érdekelt, hogy Zlatan hogy lát, na
és amúgy is késő volt már ekkor gondolkodni.
-
Mindjárt dél. Eljöhetnél velem ebédelni, mert
baromira éhes vagyok.
-
Nem jutott eszedbe, hogy Alexandrával menj?
-
Nem. – Vágta rá gyorsan.
-
Mégis mért akarsz velem ebédelni? Én nem is
vagyok éhes, tudod… semmi kedvem nincs enni se… és… élni se. – Majd újra
elpityeredtem.
-
Lili ha nem fejezed ezt be én most fogom magam
és elhúzok.
-
Akkor menjél. Amúgy sem tudom mért vagy itt. Nem
vagy a barátnőm, vagy a haverom. Nem kell ápolni a lelkem.
-
Lili kérlek.
-
Stephan biztos boldogan andalog valahol
Viktóriával.
-
Te jó ég! Csak egy sex volt.
-
Most te kinek az oldalán állsz? – Kiabáltam ki a
fürdőszobából, ahol éppen egy farmer nadrágot és egy rózsaszín felsőt húztam
fel, majd nekiláttam a fogmosásnak.
-
Mindkettőtökén, de… ha ez megnyugtat egy kicsit
a tiéden. Viszont akkor is azt gondolom, hogy Stephan csak meghúzta Viktóriát.
Attól még téged szeret.
-
Vettem észre. – Néztem rá kezembe fogkefével. -
Tudod az én fejembe sosem fordult meg az, hogy mással legyek. – De mikor
eszembe jutott az álom gyorsan visszafordultam és kiköptem a habot. A meleg
napsütésbe azt hittem szétszakad a fejem. Örültem, hogy Zlatan egy lég kondis
étterembe vitt. Csak egy kis levest ettem és hozzá jó sok vizet kortyoltam.
Zlatan ellenben három fogást is elfogyasztott.
-
Te nem vagy másnapos? – Csodálkoztam.
-
De… viszont engem nem visel meg ennyire.
-
Mi a fene lesz most velem? – Néztem ki az
ablakon. – Még lakásom sincs.
-
Helénánál majd ellaksz. Ott úgy is van három
szoba.
-
Nem akarok a terhére lenni.
-
A legjobb barátnője vagy. Persze jöhetnél hozzám
is, de ott csak egy szoba van.
-
Idióta vagy. – Nevettem el magam, és örültem,
hogy Zlatan nem lát bele a fejembe. Ebéd után akaratom ellenére hazamentem,
pedig nagyon jól éreztem magam a társaságába. Zlatannak azonban elintézni
valója akadt a lányokat pedig nem értem el, így egyedül nyitottam be a házba.
Arra számítottam, hogy nagy dobozokat látok amiben Viktória cuccai vannak, de
ehelyett nem láttam semmi változást. Stephan cipője az előszobába hevert
össze-vissza, ebből tudtam, hogy itthon van. Amilyen halkan csak tudtam a
szobám felé vettem az irányt, viszont Stephannak nagyon jó füle volt, mert
kijött a szobából. Ahogy megláttam nagyon meg kellett magam emberelni, hogy ne
boruljak a nyakába. Őrülten jól nézett ki.
-
Szia. – Köszönt rám.
-
Szia. – Biccentettem felé, de nem kívántam
többet kommunikálni vele, viszont nyilván nem vette észre, mert utánam jött.
-
Mit csinálsz?
-
Pakolok. Megvannak még azok a dobozok, amikbe
ide pakoltam?
-
Lili én megértem, hogy mérges vagy, de
megbeszélhetnénk. – Hangja nyugodtan
csengett ellentétben az enyémmel, aki megpróbált a lehető legmérgesebbnek
tűnni.
-
Nem akarom megbeszélni, csak el akarok menni.
-
Maradj velem kérlek. – Vette ki a kezemből a
bőröndömet.
-
Engedd el mert nem tudok pakolni.
-
Nem érdekel. – Nézett konokul a szemembe.
-
Engem viszont igen, és ha el akarok menni, akkor
el is megyek.
-
Mégis hol fogsz lakni?
-
Helénánál. Bár ő még nem tudja de Zlatan….
-
Á szóval innen fúj a szél. Most biztos örül
magának, hogy ezt elintézte.
-
Nézd nem értem, hogy miről beszélsz és nem is
érdekel, de…
-
Arról, hogy Zlatan szervezte ezt.
-
Mégis mit?
-
Nem érted? Viktóriát. Ő hívta oda, hogy
elcsavarja a fejem, mert tudta, hogy szakítani fogsz velem ő meg majd rád
startol.
-
Ez hülyeség. Zlatannak ott van Alexandra.
-
Akit nem szeret. Hidd el, hogy pár nap és
bepróbálkozik nálad.
-
Ha bepróbálkozik, akkor bepróbálkozik. Lehet,
hogy nem is mondanék neki nemet.
-
Ezt csak azért mondod, hogy idegesíts.
-
Talán, de ha kimennél, annak örülnék. Nyugodtan
megmondhatod a vöröskének, hogy már este költözhet.
-
Csinálj, amit akarsz. – Csukta be az ajtót.
Már két hete laktam Helénánál és ebből egyszer sem
találkoztam Stephannal, ami nagyon rosszul esett, mert borzasztóan
hiányzott. A nyári leállásba több időm
volt pihenni és vásárolgatni. Zlatan dobta Alexandrát mint mondta véglegesen,
és nem is akar vele többet foglalkozni. Sokat lógtunk együtt, de Stephan
jóslata még nem vált be. Zlatant teljesen más embernek ismertem meg ahogy
többet voltunk együtt. Nyoma sem volt az arrogáns nagyképű idiótának, helyette
egy kedves figyelmes és melegszívű embert fedeztem fel benne. Egy nyári estén
kettesbe sétáltunk a csillagok alatt az egyik kis utcába. Kicsit fájt a lábam
így azt javasoltam, hogy üljünk le az egyik padra.
-
Köszi. Ígérem nem sokáig fogunk maradni.
-
Semmi baj. Engem nem zavar.
-
Olyan szépek a csillagok. Nézd. – Mutattam fel
az égre.
-
Azok, de… te sokkal szebb vagy….
-
Ugyan már Zlatan. – Pirultam el, ami a sötétbe
szerencsére nem látszott.
-
Figyelj én…. csak…. Szóval… mindegy nem érdekes.
– Mondta halkan.
-
Igen? – néztem rá mikor megakadt a szava. – Mit
szerettél volna mondani?
-
Én csak azt, hogy… semmi.
-
Rendben van. – Mosolyogtam rá, és a vállára
hajtottam a fejem.
-
Stephannal szoktál beszélni? – Érdeklődött.
-
Nem… sajnos. Pedig szeretnék. Úgy tudom nem volt
folytatás a Viktóriás dolognak. Valahol utána olvastam a csajnak és jelenleg
Londonba van.
-
Igen, ott dolgozik.
-
Nem is baj. Nem is akarom látni. Azt hiszem, ha
egy hónapon belül nem jelentkezik, akkor újra beszélek Stephannal.
-
Mégis mért?
-
Azért mert, talán újrakezdhetnénk a dolgot.
-
Megcsalt Lili. – Nézett rám értetlenül.
-
Igen, de én nem haragszom rá. Én még mindig
szeretem.
-
Mi lenne ha mennénk végre? – Állt fel és hangja
keményen hallatszott.
-
Valami rosszat mondtam? – Tudakoltam, de ő csak
a fejét ingatta.
Az Ac Milan egy évzáró, értékelő estet
szervezett a csapat tagjainak, barátainak és családtagjainak. Zlatan elhívta
Helénát és engem is. Nem nagyon akaródzott elmennem, de úgy gondoltam ennél nagyobb
baj már úgyse történhet. Na meg legalább csinálok egy-két jó képet. Egy mélyen
dekoltált, citromsárga spagetti pántos, talpig érő ruhát vettem fel. A lábamra
fehér szandált. A hajamba pedig Heléna kitalálta, hogy nagy virág alakú hajgumit
rakjunk.
-
Úgy nézel ki, mint valami latin táncosnő. –
Nézett rám. Rajta fekete felső és tűzpiros szoknya volt.
-
Te pedig pont úgy nézel ki mint egy igazi Milan
fan. – Nevettem el magam és léptek zaját hallottuk kintről.
-
Bocsi én csak… - Lépett be Zlatan a szobába.
Mikor tekintetünk találkozott meglepődést láttam rajta.
-
Mi az? – Kérdeztem.
-
Semmi én csak… megzavartam a készülődést?
-
Nem… dehogy is. Te mibe leszel?
-
Még nem tudom, de te igazán jól nézel ki… vagyis
hogy ti. Mindketten természetesen.
-
Ez így van.
– Helyeselt Heléna.
-
Akkor én is megyek. Még van fél óránk amúgy is.
-
Rendben van. – Helyeseltem, ezután barátnőmhöz
fordultam. – Ebbe meg mi ütött? Még sosem láttam ennyire ilyennek.
-
Szerintem megzavarta, hogy ilyen csinosnak lát
minket. Nem szokta meg.
-
Ez hülyeség, hiszen már látott engem és téged is
kiöltözve.
- Majd megtudod
ma este. – Válaszolt és szeméből úgy láttam, hogy valamit titkol előlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése