2016. július 13., szerda

2.fejezet - Nem várt fordulatok

 Egy pénteki estén egy meghívóval állt elém. 
  - Mi ez? – Néztem rá a kártyára. 
  - Egy buli. Az egyik legjobb barátom szülinapja. Nagyon sokan lesznek ott, akikkel jóba vagyok. Sokan lesznek a Milánóból és más csapatokból is.
  - Értem, de nekem ehhez mi közöm van? – Értetlenkedtem. 
  - Örülnék ha eljönnél velem – Nézett rám reménykedve. 
  - Mégis miért, hiszen én senkit nem ismerek onnan, sőt még a focit se szeretem. Totál kirívok a társaságból. 
  - Ez a meghívó két személyre szól, és én szeretném ha elkísérnél.
  - Figyelj….
  - Nem szeretném, ha egyedül lennél itthon. Alig jársz el valahova, és így megismerkedhetnél egy pár emberrel is. Lesznek ott fotósok is akik lehet, hogy még munkát is tudnak ajánlani. 
  - Rendben van. Akkor megyek, és köszönöm a meghívást – Hálálkodtam, de akkor eszembe jutott egy kérdés: - Stephan mégis milyen ruhába kell menni? Nagyon kiöltözős, vagy inkább laza? 
  - Ez egy privát party amire én pl elegánsan leszek felöltözve. Ing meg fekete nadrág.
  - Akkor nekem is olyan ruha kell amibe nem maradsz szényenben velem. 
  - Van egy ötletem – Ült le a székre. – A legjobb haverom tesóját megkérhetem, hogy segítsen neked felderíteni a boltokat, és valami szexi ruhát választanátok. 
  - Figyelj majd elmegyek valami….
  - Mért nem fogadod el a segítségemet? 
  - Én elfogadom, csak nem akarok felesleges bajokat okozni – Néztem rá, mire közelebb jött és megfogta a kezem. 
  – Érted számomra semmi sem felesleges – Szólt és ahogy a szemembe nézett egy pillanatra azt hittem megcsókol. Mivel ezt mindenképpen elakartam kerülni ezért én törtem meg az idilli percet. 
  - Én holnap ráérek egész nap. Mondd meg a lánynak, hogy akkor jó mikor neki jó. 
  - Persze… persze. Megyek és beszélek vele – Majd kiment én pedig az előbb történteken gondolkoztam. 
Reggel Stephan kopogtatott be a szobámba.
  - Jó reggelt! Beszéltem Helénával és pont jó mert ő is ma szerette volna megvenni a ruháját. 
  - Az jó. Még jó, hogy én se kaptam mára megbízást. 
  - Azt mondta, hogy olyan tíz körül itt lesz érted. 
  - Szuper addigra biztos elkészülök. Na és te merre leszel? 
  - Én edzésre megyek, aztán valami ajándék után nézek. 
  - Rendben van. Ugye Heléna rendes lány? 
  - Igen. Nagyon kedves és rendes. Szerintem nagyon jóba lesztek. Legalábbis remélem.
  - Én is. Tudod jó lenne egy barátnő, hiszen akikkel dolgozok meg a suliba nem sok szoros barátságot kötöttem. 
  - Heléna nagyon közvetlen. Totál ellentétje a testvérétől. Ha Zlatant megismered, már előre szólok, nem olyan, mint ahogy előadja magát. 
  - Miért? – Kérdeztem miközben az ágyamat rendeztem el. 
  - Ő ilyen ki ha én nem típus. Kicsit talán nagyképűnek hat a kiállása elsőre, de én mindenben számíthattam rá eddig. Igazi jó haver. A testvére pedig pont az ellenkezője. Főleg azért, mert ő nagyon szép. 
  - Csak nem, hogy bejön neked? – Viccelődtem. 
  - Nem, dehogyis. Nekem….mostanában más csaj jön be. – Nézett rám és újra kínos csend állt be. 
  - Értem. De… akkor én öltözök – Mondtam neki, mire észbe kapott és magamra hagyott. Annyira nem tudtam, hogy mire gondoljak a mondandója alapján. Szerettem volna Stephantól többet kapni mint „jó éjt, jó reggelt” , de nem mertem lépni. Néha teljesen úgy éreztem mintha másképp nézne rám viszont az is eszembe jutott, hogy ha én próbálkoznék és nem is rólam beszél nem akarok besülni. Gondolatmenetemből az ajtócsengő hangja rángatott vissza a valóságba. Stephan kinyitotta majd én is kimentem az ismeretlen vendég elé. Az ajtóba két embert láttam. Nagyon zavarba voltam, hiszen egyiket sem ismertem. Egy csodaszép hosszú szőke hajú lányt és egy magas kissé szigorú tekintetű hosszú hajú, nagyon jóképű férfit láttam magam előtt. Olaszul beszélgettek amit nagyjából megértettem. 
  - Szia, Heléna vagyok – Köszönt barátságosan a lány. Manikűrözött kezét felém tartva. Nyári virágos szoknyát és mélyen dekoltált kék pántos felsőt viselt. - Gondolom te vagy Lili. 
  - Igen. 
  - Stephan már nagyon sokat mesélt rólad  – Szólt mélyebb hangon a férfi. –Zlatan vagyok. 
  - Lili – Mosolyogtam rá. 
  - Hogyhogy te is itt vagy? – Érdeklődött Stephan. 
  - Csak úgy gondoltam, hogy beugrom érted. Na és megnéztem kivel vásárolgat a tesóm. 
  - Nyugi nem fogok nagy pénzköltésbe kezdeni.
  - Kész vagy? – Nézett Heléna. 
  - Azt hiszem igen – Vágtam rá zavartan. 
  - Stephan már eléggé sokat mesélt rólad. Azt gondolom nem csapott be amikor….
  - Mi lenne ha leülnénk és csinálok egy kávét, hogy mindenkinek jobban teljen a nap – Vágott bele Stephan barátja szavába. 
  Gyorsan megkávéztunk, majd Helénával a nyakunkba vettük a várost. A csodaszép napsütéstől még a kedvem is megjött az egész napos mászkáláshoz. Heléna pedig nagyszerű segítségnek bizonyult. Nagyon rendes és vicces lányt ismertem meg benne. Mesélte, hogy fodrászként dolgozik és mellette van egy kisebb ruha boltja is Svédországból jött ide kb. két éve és szerencséjére azonnal kapott munkát. Egyre többször keresik fel, és a testvére által több híres vendége is akad. Délután négy körül rengeteg ruhapróba és nevetés után egy elegáns üzletbe tértünk be. Heléna azonnal levett egy aranyszínű ruhát. 
  - Ezt próbáld fel! – Adta a kezembe. 
  - Nem szeretem az arany színt. 
  - Nem baj, tuti jól fog állni rajtad, és Stephannak elakad majd a szava. 
  - Én nem akarom, hogy elálljon – Mosolyogtam rá, de azért bementem a fülkébe. 
  Felvettem és meglepő módon az eddigi ruhadarabok közül ez tetszett a legjobban, bár a dekoltázsa miatt kicsit hivalkodónak találtam, de ezt kivéve borzasztóan tetszett. 
  - Na milyen? – Kukkantott be Heléna. – Wow ez nagyon ott van. Még a végén tőlem is jobban fogsz kinézni. 
  - Azt nem hiszem. 
  - Ha gondolod megcsinálom a hajad, meg a körmöd és…
  - Én nem akarom, hogy….
  - Mit? Ne már. Stephan nem hiába hívott el. 
  - Azért hívott el, hogy ne legyek egyedül otthon és ő se legyen egyedül a bulin. Biztos kínosnak találja, vagy ilyesmi – Vágtam rá miközben levettem magamról a ruhát. 
  - Ez butaság! Zlatan azt mesélte, hogy mióta megismert téged csak rólad beszél és nem úgy mint lakótársa. 
  - Akkor mégis hogyan? Remélem nem akar úgy bemutatni este, mint barátnőjét. 
  - Mért volna gond? Talán neked nem jön be? 
  - De igen. Nagyon helyes, komolyan, de félek – Ismertem be.
  - Mégis mitől? – puhatolózott. 
  - Lehet, hogy te is és a tesód is félre értitek őt. Mi van ha nyomulni kezdek rá, és… pofára esek  – Néztem rá kérdőn miközben kifizettem a ruhát. 
  - Szerintem csak gyáva vagy. 
  - Ez nem így van – Tagadtam. 
  - Oké akkor mondj legalább öt dolgot amit szeretsz Stephanon. 
  - Lássuk csak…. – gondolkoztam. – Szeretem azt, hogy kedves, intelligens, figyelmes, szeretem a szemeit és a haját, és…
  - Mondtam – Vágott bele a szavamba ahogy kiléptünk a zajos utcára. – Látszik a szemeden, hogy érzel valamit iránta mikor rá gondolsz. 
  - Rendben van, igazad van. Tudod mikor arra gondolok, hogy milyen lehetne megcsókolni akkor… kiráz olyan jóleső borzongás. 
  - Megígéred, hogy beveted magad szombaton? 
  - Én….
  - A kedvemért! – Kérlelt. 
  - Megpróbálom, megígérem – Mosolyodtam el és együtt beültünk a kocsiba. 

  Szombaton annyira ideges voltam, hogy minden kiesett a kezemből, vagy eltörtem vagy elszakítottam a legtöbb dolgot amit megfogtam. Stephan elment edzésre én pedig Helénát vártam. Köntösbe rohangáltam a lakásba mikor csöngettek az ajtón. Gyorsan kinyitottam, de nem Heléna hanem Zlatan állt a bejárat előtt. Meglepődtem és egy pillanatra a szavam is elállt. Zlatan nagyon jóképű volt és nagyon magas. Zavarodottságomba csak ennyit bírtam kinyögni: 
  - Szia. Stephan nincs itt. 
  - Jó nem baj. Már nekem is ott kéne lennem ahol ő van, de megígértem a tesómnak, hogy ezeket beadom neked – Majd egy zacskót adott át. 
  - Mik ezek? – Érdeklődtem. 
  - Női cuccok. Nem értek annyira hozzá, mert a barátnőm nem pakolászza ki előttem a dolgait. 
  - Ó! – Lepődtem meg, bár gondolhattam volna, hogy egy ilyen helyes pasi nem lehet parlagon. – Ő is jön este? 
  - Nem… mi éppen… nem nagyon vagyunk együtt. De mindegy is… én megyek. Szia. 
  - Hello, és köszi – Szóltam még utána.
   A zacskóba egy csodaszép fehérnemű szett és egy drága parfüm volt. Épp azon tűnődtem mikor jön már Heléna mikor megszólalt a telefonom. 
  - Gyere le, kérlek! – Hallottam Helénát. – Kicsit nehéz a cuccom. 
  - Sietek – Majd elé szaladtam. Mindenféle csavarókat hozott, és egy nagy dobozt. 
  - Mi van ebbe a dobozba? – Érdeklődtem. 
  - Egy pár menő ruha. 
  - De már van ruhám. 
  - Igen, de ha ezeket is felpróbálnád…
  - Ne már Heléna! Az arany jó, és kész. Inkább csináld meg a hajamat és haladjunk. Stephan bármelyik pillanatban visszaérhet. 
  - Látom Zlatan beadta a zacskót. 
  - Igen, volt itt és eléggé furcsán viselkedett. 
  - Biztos reggel van még neki. Nem tett megjegyzést a dolgokra? 
  - Nem… csak annyit, hogy a barátnője nem szokta elé kirakni ezeket. 
  - Alexandra…. Inkább hagyjuk. 
  - Valami olyasmit mondott, hogy épp nincsenek együtt. 
  - Tudod… nekik eléggé különleges a kapcsolatuk. Fél éve jöttek össze úgy, hogy Alexandra berendezte a lakását. Zlatan nagyon szereti Alexandrát, de ő meg… mondjuk úgy, hogy szabad szellemű. 
  - Pedig ha ilyen helyes barátom lenne sosem akarnék mást – Mondtam őszintén. 
  -A tesóm rengeteget változott miatta. Még ennél is arrogánsabb és bunkóbb volt – Gyere mossuk meg a hajad – Invitált a hajmosóhoz. Este hétórára ragyogó fényben, új hajjal és új manikűrrel felszerelkezve álltam Helénával a tükör előtt. A fiúk megjöttek és mi bevonultunk a fürdőszobába. 
  - Csajok mennünk kéne! – Kopogtatott be Zlatan az ajtón. – Már eléggé rég ott vagytok. 
  - Megyünk – Majd kinyitottuk az ajtót és kivonultunk. Helénán egy krémszínű ruha volt egy fekete selyem övvel a derekán. Csodaszép szőke haját hullámosra vasalta. Az én hajam oldalt eltűzve omlott a vállamra. 
  - Huh ti aztán odateszitek magatokat – Jöjj ki Stephan a szobából. – Nagyon szép lettél. 
  - Te is jól nézel ki – Dicsértem meg, majd megfogta a kezem és beültünk az autóba. 

  A party nagyon hangulatos volt. Egy diszkó volt. A zene hatalmas buli hangulatot alakított ki. Sok hírességgel találkoztam és pár koktélt is elfogyasztottam. Az ünnepelt egy volt Milan játékos   volt akit Stephan bemutatott nekem: Philippe Mexes.
  - Szia. Boldog szülinapot! 
  - Hello, köszi. Örülök, hogy rábírtak beszélni, hogy el gyere. 
  - Köszönöm, hogy meghívtál. 
  - Remélem jól érzed magad. 
  - Igen, nagyon szuper minden. 
  - Na mizu? – Jött oda Stephan. 
  - Csak beszélgettünk – Válaszoltam. 
  - Bocsi, nekem most mennem kell. 
  - Rendben majd még összefutunk – Szolt utána Stephan majd hozzám fordult. – Nem akarsz velem táncolni?
  - De igen. – Csillant fel a szemem. 
  Rengeteget táncoltunk és nagyon jól éreztem magam. Szinte úgy éreztem, hogy nekem csak Stephan van a terembe. Olyan jó érzés volt egész este átölelni. Helénáról teljesen   megfeledkeztem, de reméltem ő is legalább ennyire jól mulat mint én. 
  - Nagyon szép vagy – Nézett mélyen a szemembe. 
  - Csak egy kis smink és egy új ruha. 
  - Olyan jó, hogy velem vagy… tudod én… úgy gondolom, hogy mi nem véletlenül találkozunk, mert.. én…
  - Stephan te jó ég! – Egy vörös hajú tetőtől talpig fekete piros ruhába bújó nő ugrott Stephan nyakába és szájon csókolta.
   Ott rögtön lemerevedtem. Hirtelen azt hittem, hogy rosszul látok. De mikor befejezték a lány felém fordult. 
  - Be sem mutatsz a táncpartnerednek szívem? 
  - Viktória mi már nem vagyunk együtt két hónapja. 
  - Na persze…. Viktória vagyok. Stephan barátnője. 
  - Lili - mutatkoztam be, de belül úgy éreztem mindjárt megnyílik alattam a föld. 
  . Ő nem a barátnőm. Már nem vagyunk együtt két hónapja. Mikor veled találkoztam már nem voltunk együtt – Mentegetőzött. 
  - Azért aludt nálam múlt héten...
  - Nem aludtam nálad… 
  - Igaz is, hiszen nem is aludtunk – Mosolygott huncutul és újra megcsókolta. 
  Úgy döntöttem elég volt ebből és a pulthoz mentem. Heléna éppen egy szőke hajú fiúval társalgott de mikor meglátott odajött hozzám. 
  - Mi a baj? 
  - Menjünk ki kérlek a levegőre! 
  - Rendben van – Majd kimentünk az udvarra. 
  - Stephan becsapott… és te is.. és mindenki! – Kiabáltam mit sem törődve, a bámuló tömeggel.
  - Várj, mégis mért?  
  - Barátnője van. 
  - Mi van? 
  - Igen, van barátnője akiről te még csak említést sem tettél. 
  - Ne haragudj, de fogalmam sincs kiről beszélsz. Tudomásom szerint egyedül van.
  - Viktória, nem ismerős név? 
  - De hát már nincsenek együtt… Stephan dobta, mert egy olcsó lotyó aki csak focistákra utazik, hogy aztán az újságba parádézzon.
  - Nézd nem érdekel, de előbb odajött és megcsókolta Stephant. Csak úgy… és aztán azt mondta, hogy múlt héten mielőtt beköltöztem ott aludt nála és lefeküdtek. 
  - Nyugi…
  - Lili már mindenhol kerestelek – Jött ki Stephan. 
  - Menj vissza a barátnődhöz! – Csattantam rá mérgesen. 
  - Nem a barátnőm. Csak egy… volt nagy szerelem. 
  - Hagyjál jó! Nem akarok senki közé állni. Tényleg. Én…. 
  - Lili kérlek! 
  - Én bemegyek. Beszéljétek ezt meg ketten – Szolt Heléna és kettesbe hagyott minket.
  - Figyelj, azért hívtalak el téged, mert veled akarok lenni és nem vele. 
  - Igazán mondhattad volna, hogy…
  - Csak egy éjszaka volt, és nem laktál még nálam. 
  - Nézd, végül is nem vagyunk együtt, szóval azt csinálsz amit akarsz. Én hazamegyek. 
  - Ne, ne menj el! Legyél velem, kérlek! – Majd megfogta a kezem és magához húzott. Éreztem az illatát és egy percre talán még be is adtam volna a derekam, viszont ekkor kijött Viktória. 
  - Drágám nem jössz be? 
  - Én…. 
  - Menj csak! – Majd otthagytam őket és a parkett felé indultam. 
   Zlatannal akartam beszélni, hogy vigyen haza, de ő éppen egy fekete hajú lánnyal smárolt. Úgy gondoltam Helénának írok majd egy sms-t, hogy leléptem. Hívtam egy taxit és hazaindultam. Mivel nem jött álom a szememre kapcsolgattam a tv-t és Stephanon járt az eszem. Becsapottnak éreztem magam, de tudtam, hogy nem volt rá okom, hiszen nem vagyunk egy pár, mégis fájt, mert átverve éreztem magam. Addig járt az eszem amíg elaludtam. 
  Reggel nagy csörömpölésre ébredtem a konyhából. Gondoltam Stephan volt az. Kikászálódtam az ágyból, de a konyhába nem őt hanem Viktóriát láttam meg. Egy férfiinget viselt és egy piros tangát. Mezítláb próbálta felszedni a törött bögre darabjait mikor észrevette, hogy bejöttem. 
  - Jó reggelt! – Mosolygott rám, kedvesen. 
  - Neked is. Segítsek? 
  - Nem kell, csak Stephannak akartam bevinni egy kávét, de még másnapos vagyok kicsit. 
  - Renden van, de Stephan nem szereti azt. Mostanában mindig ezt issza – Majd egy másik üvegből sima kávét vettem elő. 
  - Értem, akkor köszi. – Szólt, és hangjából úgy éreztem, jobb ha lelépek. 
   Bementem a fürdőmbe, és átöltöztem. Gondoltam felhívom Helénát hogy mit csinál ma, de csak az üzenet rögzítője kapcsolt be. Rábeszéltem, hogy ha felébredt hívjon fel, majd bekapcsoltam a laptopom és megnéztem a jövő heti munkámat. Három megbízásom volt, amit kicsit sajnáltam, mert szerettem ha sok munka van. Az iskola két napjára nem vállaltam sosem melót, mert eléggé lefárasztottak az órák, viszont ez a három nagyon kevés. Tizenegy körül megszólalt a telefonom és Heléna volt a kijelzőn. 

Nincsenek megjegyzések: